Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

MŰHELY - Pete Györgyné: „Egy „virágozó asszony" Vas megyében. Beszprémy Józsefné népi iparművész portréja

mese nagy részében, többé vagy kevésbé hűségesen másolt népi hímzéseket közölt, s rendesen melléjük illesztette az ajánlott, modern tárgyakon alkalmazható, a népi munkákból merített javaslatokat. Ezzel szemben a több évtizedes gyakorlattal bíró jeles szerző, aki maga is szorgalmas gyűjtő,.szintén népi hímzéseket választott rajzai alapjául, úgy azonban, hogy azokon valamennyin elvégezte azt a minimális egyszerűsítést, amit az újravarráshoz szükségesnek tartott, s ezeket a rajzokat adja közre — tehát nem kétféle mintakincset. Ezt a munkát olyan hozzáértéssel, olyan beleérzéssel végezte, hogy a kevéssé gyakorlott szemű olvasó a változtatást észre sem veszi, s az eredeti mintákat véli látni. Űgy hiszem, ez a helyes útja az újravarrásnak, alkalmazásnak: minél kevesebbet változtatni a régin, ügyelni arra, hogy se stílusában, se szerkezetében, se motívumaiban lényeges változást ne szenvedjen." Beszprérny Józsefné nemcsak tervez, alkot több évtizedes pályája során, hanem lankadatlan kitartással és energiával megyei és országos kiállításokat és megyei továbbképzéseket, szakköröket szervez, szakmailag irányít és tanít. „Margit anyánk (ahogy a fiatalok hívják) tele kézzel, tiszta szívvel szórja kincseit szerte a világba" — mondják róla a megyei és az országos mozgalomban egyaránt. 1975-től a Megyei Művelődési ós Ifjúsági Központ népművészeti szakreferenseként dolgozik. Ekkor rendezi először — s ezután a páratlan években napjainkig — a megyei amatőr népművészeti kiállításokat, melyeknek legjobb darabjai az Országos Népművészeti Kiállításokon képviselik Vas megyét, sok díjat, kitüntetést aratva minden alkalommal. Az 1975-ös kiállításra beérkezett anyagokat a zsűriző bizottságiban Péterfy László szobrászművész is részt vett. Feltűnt, mennyi ügyes, tehetséges faragó van a megyében! Meg is alakították stúdiójukat, megnyerve művészeti vezetőjükül Péterfy Lászlót. 1976-ban már együtt dolgoztak, tanultak, vitatkoztak Velemben. Az együttlétek nemcsak a népművészet újraértékelésében, vitákban merültek ki, hanem a közös munkában. Fejfákat, sárkányos kaput, hidat építettek és elkezdték a közös műhelyük a faragóház építését, zömmel társadalmi összefogással. Népi játékokból játszótereket készítettek Velemben, Sárváron, Körmenden, Ostffyasszonyfán. Igazi együttes, a közös szellemiség, törekvés és munka összekovácsolta a faragóstúdió tagjait, országosan is vonzotta az amatőr faragókat, de más művészeti . ágak képviselőit is. Kosarasok, szövők, fazekasok, kovácsok, hímzők, bőrösök is csatlakoztak a stúdióhoz, amely Velemi Népművészeti Stúdió elnevezésként országos példa a komplex műhelyrendszerek kialakításához. A faragóház mellett (melyet 1980-ban adtak át) felépítették a kovácsműhelyt, a fazekasházat és a közeljövőben egy fűrészirnalam (vízdgatter) létesítésébe kezdenek, melynek terve, makettje már készen áll. A velemi műhelyrendszer nemcsak a népművészeti mozgalom továbbképzéseinek és tevékenységónek táborhelye csupán, de 1987-rtől a Magyarok Világszövetsége közrieműködésével az MMIK megrendezi azokat a nyári kézműves táborokat, melyekben a külföldön élő, gyökereiket kereső és hagyományainkat megismerni, tanulni kívánó magyarok vesznek részt. E nemes küldetés az igazi közösségeket teremtő mozgalom fő szervezője, élesztője és kovácsa Beszprérny Józsefné. Az ő teremtő, lelkes akarata, szervezési zsenialitása, ember- és hivatásszeretete is beépült — modern Kőmíves Kelemenné — a velemi műhelyrendszer minden egyes objektumába. Mi, fiatalabbak tisztelettel elegyes csodálattal nézzük, hogy túl a nyugdíjhatáron, milyen aktívan, mekkora energiával, fáradságot nem ismerve végzi a gyönyörű, ám roppant munkát. Panaszkodni még nem hallottuk! Mindenkinek készségesen segít, szigorú és igényes a zsűrikben, éberen őrködve a díszítőművészet tisztasága felett, az álnépit és vásárit a túldekorált, a népi ízlés34