Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

MŰHELY - Szabó József: Az egyetemes magyar kultúra szolgálataiban. Nádasdy Lajos munkássága

SZABÓ JÓZSEF AZ EGYETEMES MAGYAR KULTÚRA SZOLGÁLATÁBAN NÁDASDY LAJOS MUNKÁSSÁGA Időnként elérkeznek életünknek olyan alkalmai, amikor a megtett életútra visszatekintve számot vetünk arról, sikerült-e megvalósítanunk kitűzött céljainkat, vagy hol értek bennünket csalódások. Ilyenkor elgondolkozunk arról, hogy a célok elérése megegyezett-e elgondolásainkkal, lelkiismeretünk által vallott elveinkkel. E számadáskor meggyőződhetünk arról is, teljesítettük-e vállalásainkat, kitartottunk-e elképzeléseink, meggyőződésünk mellett, vagy megadtuk-e magunkat az erőszaknak, és eltértünk-e igazságosnak ítélt eszméinktől, vélt igazunktól. Ez az „önvizsgálat" főként azokra érvényes, akik egy közösség irányítását vállalták hivatásuknak, mert munkásságukat, tetteiket az általuk vezetettek figyelme, kritikája kísérheti. Ez pedig sokszor megnehezíti terveik, elgondolásaik megvalósítását. Erről a számadásról, önvizsgálatról beszélgettem Nádasdy Lajossal, a Celldömölkön élő református lelkésszel, aki a Vas megyei honismereti mozgalom kiszélesítésének, a szülőföld, a munkahely iránti szeretet elmélyítésének kiváló harcosa, úttörője. Az elmúlt évtizedek közös, a honismereti tevékenységre vonatkozó célkitűzések megvalósítása fűznek hozzá elmélyült érzelmekkel, és tették egyre szorosabbá barátságunkat. A velemi honismereti továbbképzéseken, a megyei tanácskozások alkalmával ismerhettem meg emberséges magatartását, a közéletben végzett lankadatlan buzgólkodását. Ezen rendezvények során tapasztalhattam, hogy mint lelkész, hogyan tudta összeegyeztetni a vallás és az állam kívánta követelményeket, megtalálva a Szentírás által mutatott utat: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené!" Honnan vette a vallás szolgálatában álló lelkész azt a lángolást, mely a kettős követelményt ki tudta elégíteni? Először is a családi környezet, a szülők alapozták meg benne a lelkészi hivatást, ahol kapta az emberek iránt érzett szeretetét, megbecsülését. Távol született Vas megyétől, a Borsod megyei Felsőkelecsényben 1913. január 28-án, de munkássága, egész élete Dunántúlhoz fűződik. Vallomása szerint származását szülei révén két vármegyéhez köti. Apja, az akkor Veszprém megyei, enyingi kisparaszti származék, anyja szülei pedig Vas megyei Nemeskocsból valók. Tanulmányainak kezdő éveit Pápán és Enyingen végezte, majd a híres ősi pápai református kollégiumban érettségizett. -Ugyanitt végezte el a teológiai akadémiát, és Bécsben az egyetem teológiai fakultását. Tudatosan készült hivatására, rábízott hívei hitéletének irányítására, növelésére. Első szolgálati helyén, Pápán, mint segédlelkész szolgált, majd innen Celldömölkre került, de rövid idő után ismét Pápára hívták vissza a kerület püs25