Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

KÖNYVESPOLC - Pethő Gyula: Vas megye múltjából. III. Levéltári Évkönyv

a lehetőséget ahhoz is, hogy az egyes tanulmányok előtti évtizedek, évszázadok, de a korban utánuk következő időszakok történetének feldolgozásához is kedvet kapjanak a /kutatók. Ügy is mondhatjuk: hiányai is ösztönzőek! Pl. a 19. század végének és századunknak a társadalmi mozgalmairól — pártokról, munkásmozgalomról is szívesen olvastunk volna; úgy véljük ezek is részei megyénk történetének. (Ezt egyébként már a korábbi kötetek kapcsán is leírtuk.) örülnénk neki, ha a jövőben már valóban szerepelne a munkásmozgalom is a kötetekben. Szerecsés lenne, ha nemcsak 3 városra (Szombathelyre, Kőszegre és részben Vasvárra) szűkülne a részletezőbb — a megyét átfogóan feldolgozó tanulmányok melletti — írások száma. Indokolt a jövőben a középkori megyeés várostörténet egy-egy dolgozatának közlése is. Szívesen láttunk volna több illusztrációt az évkönyvben. A kötet tanulmányainak témái — társadalomtörténeti fontosságukat tekintve — eltérőek, s színvonaluk nem azonos értékű. Ez a sok szerző esetében magyarázható, sőt érthető is. Erénye azonban, hogy minden tanulmány értékes, hasznos információkkal szolgái, s jónéhány pedig kiemelkedő színvonalú. A történelem iránt érdeklődők, a honismereti kutatók, sőt történészek számára is fontos, hogy milyen a kötet, s az egyes tanulmányok stílusa, olvashatósága. A történettudománynak,, s az ismeretterjesztésnek — múltban, jelenben — mindig próbaköve volt az érthetőség, a színes, változatos, élvezetes stílus. Volt, (s még van is) elég bajunk azzal — országos méretekben is —, hogy a fontosnak ítélt eseményeket tárgyaló történelmi munkákat kevesen olvasták (olvassák), mert néhány szerző a tudományosságot csupán a „nehéz" stílussal véli igazolhatónak. Szerintünk az olvashatóság, az élvezetes stílus (a „szakbarbárok" csökönyös vélekedésén kívül) soha nem csökkentette még a szakmunkák tudományos értékét sem! örömmel állapíthatjuk meg, hogy az évkönyv alkotó közössége törekedett a jó stílusra, ha nem is sikerült mindig megvalósítaniuk elképzelésüket. Nagyon fontosnak tartjuk, 'hogy a kötet a helytörténeti és a honismereti kutatók, tanítók, tanárok, s az érdeklődők minél szélesebb köréhez- eljusson, s olvassák, tanulmányozzák is, mert csak úgy hasznosíthatók a benne foglalt értékes tanulmányok. Annak is örülnénk, ha az évkönyv az eddigieknél gyakrabban jelenne meg. PETHÖ GYULA 150