Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

KÖNYVESPOLC - Pethő Gyula: Vas megye múltjából. III. Levéltári Évkönyv

dolgozata — Városvédelmi szervezet a 16. századi Kőszegen — újabb fontos adatokat, eseményeket, érveket szolgáltat a város históriájához, s újabb építőköveket a majdani teljes történethez. Jóllehet közhelynek tetszik, de igaz a mondás: a téima a földön hever, csak le kell hajolni érte! Esetében így érvényes: ismert volt a híres kőszegi „Musterregister 1575." (szemlejegyzék), de a bennie foglalt adatok többirányú feldolgozása, közkinccsé tétele mindeddig váratott magára. A szerző lennek a fontos forrásnak a felihasználásával mutatja be tudományos igénnyel — s mégis olvasmányosan — a város védelmének szervezetét. A regiszter pl. arra is választ adott, mekkora arányban vett részt a polgárság a közterhek viselésében, a védelmi hierarchiában; milyen aránya volt a német és magyar elemnek; mekkora és milyen struktúrájú szervezet született a 16. századi Kőszegen. A történelemmel érintőlegesen foglalkozók előtt is ismert, hogy a 16. század utolsó harmadáig Vasvár volt megyénk székhelye. (Eltekintve most Karakó szerepétől.) Szombathely székhellyé válásának előzményeit, a kialakulás mozzanatait tárja fel Sül Ferenc: A vasvári káptalan áttelepülése Szombathelyre című tanulmányában. Akárcsak az évkönyv írásainak többsége, e munka is meglepően sok új, eddig ismeretlen adalékkal szolgál. "Nemcsak megközelítésben és feldolgozásban, de végeriedmiényében is igen figyelemre méltó teljesítményt nyújt. Eddig zömmel csak arról olvashattunk: a káptalan elköltözésére az 1578. évi 20. te. alapján került sor. Sill Ferenc kísérelte meg először időben is behatárolni, hogy valójában mikor költözött Szombathelyre a káptalan. Harald Prickler tanulmányára, a Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer tükrében címűre bízvást érvényes az ismert megállapítás: hézagpótló! Néhány, e témában megjelent tanulmány ugyan jól használható a megye gazdaságtörténeitéhez is, die saját pátriánk sokféle űrmértékét — bőséges adattárral — csak Prickler művében találhatja meg a kutató. Mintegy 70 féle űrmértéket azonosít, s így a községek, uradalmak, városok gazdaságtörténetében megbízható segédeszközként hasznosítható. Sőt, azt is megállapíthatjuk: a precíz, pontos munka olyan jelentőségű, hogy nélküle aligha foghat hozzá a jövőben bárki is a mezőgazdaság, a kereskedelem stb. kutatásához, feldolgozásához. Nemescsó iskola- és egyháztörténetéről, lelkészeiről, művelődéstörténetéről már eddig is jónéhány írás jelent meg. Sartoris Jánosról is többen írtak, de a legalaposabb helytörténeti feldolgozás — ebben az évkönyvben olvasható róla. Szelestei N. László: Sartoris János (1695—1756.) nemescsói lelkész élete és működésié c. tanulmányában tisztázza a lelkész származását, nevét s részletesen foglalkozik működésével. Bepillantást nyerhetünk könyvkiadói — szerkesztői, írói, szervezői munkásságába. Egyház- és művelődéstörténeti kutatók itthon Vasban, s az országban (sőt még Szlovéniában is) haszonnal forgathatják, s bizalommal fordulhatnak adataihoz, gazdag forrásjegyzék éhez. Szombathely középkori és újkori történetéről csupán résztanulmányok olvashatók — az ismert, de régen megjelent összefoglaló munkákon kívül. C. Schönvisner: Antiquitatum et históriáé Sabariensis... ; majd Kunc Adolf — Kárpáti Kelemen: Szombathely — Savaria rend. tanácsú város monographia.) Feiszt György: Szombathely mezőváros pénzügyigazgatása a XVII—

XVIII. században c. dolgozata is — feltáró jellege okán — akárcsak az előző munkák, fontos adalékokkial gyarapítja a város múltjával kapcsolatos ismereteinket. Szól az önkormányzatról, a pénzügyigazgatás intézményének kialakulásáról, annak gyakorlatáról; s a tisztségviselőket is bemutatja. írása — amely nem147