Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

KÖNYVESPOLC - Feiszt György: Körmendi Füzetek

majd ezt követően a Körmendi levéltár memorabiliái c. füzet jelent meg. Pázmány Péter kiadatlan levelei címmel 1943-ban adta közre legújabb kutatásainak anyagát és ugyanebben az évben a helytörténetileg értékes: Képek Körmend múltjából c. kis kötete hagyta el a nyomdát. A megjelenés dátuma szerint ugyancsak 1943. évi, de a háborús események miatt csak 1944-ben megjelenő A körmendi levéltár missilis levelei c. ötödik füzet már nem is került terjesztésre. A Körmendi Füzetek sorozaton kívüli füzetként Veszprémben 1943ban jelent meg a Címeres levelek a keszthelyi és körmendi levéltárban című munka, jelezve Iványi azon törekvését, hogy a Nyugat-Dunántúl két jelentős főúri levéltárában gyűjtött kutatási eredményeit egységben igyekszik a nyilvánosság elé tárni. Közel négy évtizedes szünet után a Körmendi Könyvtár karolta fel a Körmendi Füzetek ügyét és 1976-ban megjelent Dénes Pálné—Pethő Gyula munkája Körmend bibliográfiája. A kötet, amint alcíme el is árulja, válogatás, öt részre tagolódik: Általános rész; Gazdaság; Társadalom, politika és közigazgatás; Kultúra és végül a Körmendi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. Az illusztrációk Körmend kiváltságlevelét, XIX. sz-i pecsétjét valamint a Körmenden megjelent újságok címlapjait ábrázolják. A Körmendi Füzetek új sorozata ezzel a kötettel olyan művet adott kézbe, melyet nem nélkülözhet senki, aki a város múltját és történetét megismerni, kutatni akarja. A sorozatban másodikként jelent meg Kondicsné Kovács Éva: Agrártörténelmi adatok Körmendről című tanulmánykötete. A szerzőtől két tanulmányt olvashatunk. Az első: Körmend mezőváros viszonya földesurához a XVIII. szban. A földesúri majorsági gazdálkodás fokozottabban lehetővé tette a parasztság kizsákmányolását. A parasztság és ezen belül a jobbágyság elnyomorodása az állam szempontjából nem volt közömbös, sőt kifejezetten káros volt. Ez a felismerés vezetett végül a Mária Terézia nevéhez fűződő úrbéri rendelet kiadásához. A tanulmány részletes képet ad az 1765—67-es parasztmozgalomról, melynek Vas megyei központja Körmenden volt. Bőséges levéltári forrásanyag felhasználásával kimerítően tárgyalja azt a küzdelmet, melyet az uradalom jobbágysága a Batthyány-akkal Bejczy István vezetésével vívott. Bár részletesen tárgyalja Bejczy munkásságát és új forrásokat is elemez lényegesen, mégsem haladja meg a Fodor Henrik által 1955-ben felvázolt Bejczy portrét. Sajnálatos azonban, hogy ugyanabba a hibába esik mint azok, akik 1955-ben emléktáblával jelölték meg a megyei levéltár épületét azt állítva, hogy Bejczy 1767—1789 között ott raboskodott. Ez a volt megyebörtön épület valójában 1836-ban épült és akkor az ország legmodernebb börtöne volt. A kötet másik tanulmánya: Adatok Körmend mezőgazdaságának fejlődéséhez 1945—1970-ig címmel a parasztság földért folytatott harcának beteljesülését hozó földosztással kezdődik. Ez az eszmei töltés indokolta a két, időben egymástól távol álló korszak mezőgazdasági problémáit tárgyaló két írás egy kötetben való közlését. Ez a tanulmány korrekt módon követi nyomon a mezőgazdaság szocialista átszervezésének történelmi folyamatát. A szerző sikerrel tett eleget feladatának, annak ellenére, hogy a direkt források hiánya, o termelőszövetkezeti irattárak pusztulása minden e témával foglalkozó kutatót ismételten próbára tesz. 1980-ban hagyta el a nyomdát a sorozat harmadik füzete, Szentmihályi Imre néprajztudós Körmend települése és népi építkezése a XVII. század derekán című munkája. A szerző műve előszavában maga írja „ ... nem könnyű olvasmány az olvasó számára . . .". Valóban, Szentmihályi Imre az Iványi által 71