Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

KÖNYVESPOLC - Feiszt György: Körmendi Füzetek

felfedezett és IIa Bálint által az Ethnográfia c. folyóiratban 1967-ben forrás közlésben közölt Körmend város 1649. évi házösszeírását veszi bonckés alá mindenre kiterjedő figyelemmel és részletességgel. A szaktudós aprólékosságának következményeként a munka két füzet terjedelmét igényelte, melyből a második az összeírást (betűhív közlés) és a táblázatok anyagát foglalja magába. Szentmihályi munkájában a probléma komplex megKözelítésének kitűnő példáját látjuk. A tanulmány bevezetéseként részletesen elemzi Körmend valamennyi hozzáférhető urbáriumát és conscriptióját, a mezővárosi társadalom felépítettségét, az ott lakók anyagi helyzetét és az építkezéseket. A történészeknek (pl. Szabó István, Maksay Ferenc stb.) megállapításait figyelembevéve rajzolja meg Körmend XVII. sz-i képét, miközben részletesen elemzi a sajátosságokat. Aki a kötetet történészként veszi kézbe, az is óhatatlanul hatása alá kerül Szentmihályi problémafelvetésének minden aspektusában néprajzi indíttatású, szemléletének. Éppen ezért nem osztjuk a szerzőnek azon szerény aggodalmát, hogy a későbbiekben esetleges régészeti adatfeltárás munkájának eredményét bármikor is módosíthatja. Ügy érezzük, hogy a Körmendet feltáró munka, Szentmihályi Imre életművében a Göcsej és Őrség néprajzát feltáró dolgozatok mellett előkelő helyet foglalhat el. A következő, a negyedik kötetre három évet kellett várni. A Körmend egészségügyének története című kötet 1983-ban jelent meg Kapronczay Károly és Remetei Filep Ferenc munkájaként. A szerzőpáros nevéhez fűződnek a Vas megye orvostörténeti múltja; Körmend és a körmendi járás egészségügyének története; A körmendi kórház története 1727—1982 ((három fejezetben); és három biográfia Batthyány—Strattmann Lászlóról, a Frim testvérekről és Remetei Filep Ferencről írt fejejzetek. A kötetet Heckenast Jánosnak a körmendi kórház rekonstrukciójáról és Szigetváry Ferencnek Körmend gyógyszerészeiének és gyógyszertárainak történetéről írott tanulmánya teszi teljessé. Az olvasó ennél a kötetnél némi egyenetlenséget érezhet. A szerzőpáros különösen a Körmend egészségügyével foglalkozó fejezetekben volt elemében. Ezek a fejezetek, a kórháztörténet és a biográfiák példamutató precizitással tártak fel minden feltárható adatot, legyen az írott forrás, folyóirat vagy újságcikk, visszaemlékezés vagy napló. Halványabbra sikerült viszont az első két fejezet, melyeket akár elhagyhatónak is minősíthetnénk. Ez nem kis mértékben annak köszönhető, hogy főleg az elsőben nagyban támaszkodtak Bencze Józsefnek nem éppen megbízható kutatásaira. így kerülhetett az adatok közé például a pápóci bencés ispotály, a rohonci „sebészközpont" és egyéb tévedések. Heckenast János a tőle megszokott tömörséggel 12 oldalon foglalta össze a kórházrekonstrukció minden lényeges tudnivalóját, melyhez a képek és ábrák között minden illusztrációt is megtalálhatunk. A kötetből kiemelkedik Szigetváry Ferencnek a kőszegi patikamúzeum igazgatójának elfogódottságtól mentes, csak a tényekre támaszkodó patikatörténete, amely ilyen állapotában is azonnal beilleszthető lenne egy megyei szintézisbe. Nem kerülhető el annak a kérdésnek a felvetése, hogy ebben a kötetben mi indokolta a személynevek nagybetűs kiemelését? Ez az eljárás nem csak azért szokatlan mert sem a korábbi, sem az azóta megjelent kötetekben nem alkalmazták, hanem azért is, mert a köteten belül sem következetes. Sem a Heckenast sem pedig a Szigetváry tanulmányban nem fordul elő. De még fejezetenkénti alkalmazása sem konzekvens, hiszen pl. a 123. oldalon Eötvös Lo72