Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

ADATTÁR - Székely László: A gasztonyi iskola története

1872. január 10-én megválasztották tanítónak Németh Pált, akit tehát Gasztony harTnadik kántortanítójának tekinthetünk. Ö is hosszú időn át, több mint 50 évig működött itt, 1923-ig. Tanítványai közül még többen élnek s élénk emlékezetükben tartják az öreg mestert. Éppen ezért róla már többet tudunk elmondani, mint elődeiről. Mondják, hogy Apátistvánfal várói, ahol már működött s ahonnan feleségét is hozta, búcsúsokat vezetett Vasvárra. A zarándokok pihenőt tartottak a gasztonyi templomban. Németh Pál felült az orgona mellé, énekelt és vezette a népéneket. A gasztonyiak egyszerre tudták, hogy ilyen ember kell nekik mesternek, s meg is választották. Mester

1 úrnak szólították, leányát pedig Mester Marcsa kisasszonynak. 7—8 gyermeke közül hármat sikerült taníttatnia. Működéséről elmondanak egyet-mást a hírlapi beszámolók. Hamarosan megválasztása után, 1873-ban tanfolyamot kezdett itt felnőttek számára. A tanulók száma — írja a Vasmegyei Lapok 1873. január 7-i száma — meghaladja a 30-at, kik a kitűzött négy napon esti 8 órától 9-ig az írás-olvasás, a fejszámolás, számadásban, az előre haladottabbak pedig a földrajz, természetrajz és honi történelemből is nyernek oktatást. — Jóval később, mikor már ifj. Németh Pál is működött apja mellett, 1911. február 8-i számában beszámol a lap arról, hogy „Gasztonyban január közepétől kezdve hetenkint két-három felolvasás tartatik, még pedig szépirodalmi és gazdasági szakokból, este 7 órától 9-ig. A köznép annyira látogatja és hallgatja az előadásokat, hogy zsúfolásig megtölti az iskola tantermét. Előadók: id. és ifj. Németh Pál tanítók". Id. Németh Pál 1923. január 14-én mondott le fia, ifj. Németh Pál javára, aki már 1910 óta másodtanítóként működött mellette. Az öreg mester visszavonulása után még négy évet élt, de azalatt is kántorkodott. Ma sem felejtették el a volt tanítványok, milyen kitűnő kántor volt s mennyire szeretett az emberek közt lenni. Mivel az ember nem csupán erényekből áll s hibái satírozzák alá jótulajdonságait is: talán nem vétünk a kegyelet ellen, ha történetírók szokása szerint fölemlítjük gyarlóságait is. Felesége nem egyszer kikiáltott az iskolába érkező gyerekeknek: „Menjetek haza, mert a tanító úr részeg!" Olykor maga ment be a tanterembe azzal, hogy: „Gyerekek, ma dinom-dánom mert én most elalszom." Ezekre az apróságokra azért merek kitérni, mert semelyest sem csökkentették az érdemes, köztiszteletben álló kántortanító népszerűségét. Emberségére jellemző, de a korviszonyokra is, hogy hazaküldte azt a kislányt, aki mezítláb szaladt iskolába a havon. Föl is (mentette őt télire az iskolalátogatás kötelezettsége alól; úgyszintén azt a kislányt is, aki anyja cipőjében totyogott be az iskolába. Ifjú Németh Pál már jobban magának való ember volt. Kántorságban nem érte utol apját, legalábbis, ami az éneklést illeti, de két-három énekest maga mellé vett és ezzel segített a hiányon. Üres óráiban órákat javítgatott, tökéletes bizalmát érezve a beteg órák tulajdonosainak. Mikor leszolgálta negyven évét, nyugalomba vonult, de az orgonához tovább is hű maradt. Mint nyugdíjas, a kies Varjú utcába ment lakni, ideális, csendes hely ez nyaralásra is. Egy asszony éppen reparálásra odaadott órájáért ment, az öreg tanító visszaindult érte lakására, de nem ért odáig. Holtan találták a földön. Most apa és fia egymás mellett nyugosznak a gasztonyi temetőben. Az egyik sírkő felirata: „Németh Pál kántortanító, 1845—1927. Németh Pálné szül. Slezák Mária, 1854— 1937." A mellette álló sírkőbe ez van véve: „Itt nyugszik Németh Pálné sz. Hauke Stefánia, 1882—1943. Németh Pál, 1888—1960." Ifj. Németh Pál helyébe másodtanítónak 1924-ben 9 pályázó közül Kovács Józsefet választotta meg az iskolaszék. Ö Vasvárott született 1899. október 2250