Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

ADATTÁR - Dömötör Sándor: Adatgyűjtés Hegyhátszentpéteren

IX. Kulcsár József szerint száz százalékban úgy volt, amit mond. Fiatal korában Tuboly Jánosoknál szolgált Gersén 6 évig. Az öregasszony mondta neki: — Ez a Kuminé mindent meg tud csinálni! — Ö nem hitte, erre azt mondta az öregasszony: — Majd meglátod még magad is, fiam! — A kisfiú, az Ágoston egyszer elkezdett sírni, hogy nem látta a telekesi esküvősöket. — Nyugodj meg, majd megnézheted őket, fiam! — mondta neki Kuminé, aki éppen akkor ott volt valamiért és kitartotta a kezét maga elé. Rögtön megálltak a lovak mind, pedig úgy jöttek, mint a vihar! A kisfiú jól megnézte a lakodalmasokat, akkor a Kuminé megkerülte a szekereket, csak akkor tudtak megindulni, pedig úgy topogtak a lovak, mint a fene. Ilyen asszony volt a Kuminé! X. Az oszkai pap kocsisát meg elvitték az ördögök. Az egervári pap kapuja tetején a levegőbe úsztak vele a lovak. XI. Gersén a Papdomb aljában volt egy meredek lejtő, alig lehetett megállni rajta a gyalogosnak is. Az öreg Márton Ferenc kocsival ment és a lovak közé dobta a gyeplőt és megálltak a lovak a lejtőn, ha szólt. Ügy szoktatta a lovakat, hogy ne féljenek a lejtőtől. XII. Volt egyszer egy vár a hegy tetején. A szolgáló észrevette, hogy sülylyed a vár és háromszor figyelmeztette a vár urát. — Meneküljünk, mert elsüllyed a vár! — A vár ura nem hitt a szolgálónak, mindig elzavarta. Harmadszor azt mondta neki: — Ne zavarj a vacsorámban! Akkor hiszem el, hogy süllyedünk, ha ez a sült kokas elkukorítja magát! — Ekkor a sült kokas akkorát kukorított, hogy a vár urának tele lett a nadrágja. Menekült volna ész nélkül, de nem tudott kiugrani az ablakon, olyan gyorsan süllyedt a földbe a vár. Még egy villanást látott csak az égből, még a kezét sem dughatta ki, aztán elsüllyedt örökre. A vár ura egy király volt. Olyan sok istentelenséget követett el, hogy minden éjfélben fehér kutya képében kell a vár helyén szaladgálnia. Egyszer az anyja látta meg a kutyát éjfélkor, amikor arra kellett mennie valamiért. Elkezdett szaladni, de annál jobban suttyogott utána a kutya. Otthon vette csak észre, hogy a köténye suttyogott olyan veszettül. Minél jobban szaladt, annál jobban suttyogott, ő meg azt hitte, hogy a kutya suttyog utána. XIII. Az andrásfai határban van a Baladombja. Az öreg Ballá birtoka volt ott valamikor. Ebben a dombban keresték sokáig az aranykecskét. Ez a kecske tulajdonképpen egy kőből faragott szobor volt, aminek a belseje üreges volt és tele volt rakva aranypénzzel, ékszerekkel, drágasággal. Valami fény járt ott, feladta magát a kincs, de nem tudták pontosan megjegyezni, hol látták a fényt és így hiába ástak utána, pedig sokan ástak ott éjjelente. Itt is lobogott valami, ott is lobogott valami. — Jönnek megint a tüzes emberek! — kiáltották. Ahányan látták, annyifelé látták. Nem tudtak megegyezni, hol is volt tulajdonképpen, így még most is a Baladombjában van az aranykecske. XIV. Kulcsár Istvánnak a nagyapja mindig mondogatta: — Ha meghalok, szépen felöltöztessetek, a pipám, dohányom, meg a gyújtóm tegyétek a koporsómba! — Nem hal meg még maga, hiszen fiatal ember! — szokták neki mondani. — Te meghalhatsz fiam, ha valami baj elér, de nekem meg kell halnom, mert eljött az időm! — Meg is halt nemsokára. XV. Gerse és Mihálfa közt a régi időkben nagy erdő volt a Gizella major tájékán, egészen a gersei temetőig húzódott föl. Volt apámnak egy cselédje, idősebb ember volt, Gersén volt a lánya, unokája. Régen a cselédeknek a fizetésébe járt egy kék gatya, meg egy kék kötény is. Nemrégiben kapta meg a járandóságát ez az ember, amikor elment Gersére a lányához. Munka után ment, késő este. Az új gatya meg a kötény erősen ki volt keményítve, igen 44