Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

MŰHELY - Sill Ferenc: Szolgálat költészettel. Megemlékezés a 91 éves Székely Lászlóról

val és költészetével is az erkölcsi jó irányában akart hatni, költészetével tudatosan szolgálatot vállalt: „Ha megszólalt, azt hitték róla, Hogy húros szíve pengett. Csak ő tudta a titkát: Akkor is lelket mentett." (A lélekmentő románca) Hivatása rányomta bélyegét egész költészetére. Az egyszerű versformák, a csilingelő rímek filozofikus töprengéseit közvetítették. Gondolatai mégis olyan áttekinthető hasonlatokban, képekben bontakoztak ki, hogy a legegyszerűbb olvasó is könnyen azonosult velük. Gyöngyözően és kristálytisztán kínálta könnyű asztali borát. Nem kísértették modern stílusirányzatok, nem tette patikamérlegre szavait, azok bőven, természetes könnyedséggel folytak lelkéből, mint a forrás vize a hegyekben. Nevelő szándék mutatkozott meg meseköltő kedvében is. 1929-ben jelent meg a „Táltoslovak hátán" c. mesés könyve, amely 1935-ben második kiadásban is ifjú olvasói elé került. Négy önálló kötetben adta ki gazdag képzeletvilágáról árulkodó meséit. „Lepke szárny on szálljunk vir ágr öl-virágra, Szépség-szívó szemmel nézzünk a világra. Mint a pici pille, örüljünk a létnek, Vágjunk neki vággyal a nagy mese-rétnek." (Lepkeszárnyon) A költő, aki ifjú olvasóiban gyermeki derűt fakasztott, magányában merengő vé vált és nem volt idegen tőle a halk melankólia sem: „Minden kósza búnak állomása lettem." „Ilyenkor fáj az Ősz: így negyven év körül. Mikor az első dér hull fejünkre, s az első ráncok, mint barna fellegek borongnak homlokunkon . .. közeleg október s fakó avart borít évekre és müvekre, nevedre és reád." (Nagyboldogasszony) „Aztán elszakad az ezüstfonál, Amelyen függött múló életed. Tört mécsesedre ráül a homály." (Az élet múlandósága) A világgazdasági válság nyomorgó éveinek hangulatában fogant „És a mi lelkünk nyughatatlan" verses kötete. „Bánat megszállottját, kerüljetek engem. Igen nagy a málhám, messze kell cipelnem. Hajó az én szívem, sok életet hordok, Nézzétek el nekem, hogy annyit borongok." (Őszi hangulat) 24