Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

MŰHELY - Horváth Ernő: Bemutatjuk dr. Dömötör Sándort

Fotó: Horváth Ernő Dr. Dömötör Sándor kerékpáros gyűjtőútjai egyikén az Örségben sem kapott lakást, hogy Szombathelyre költözhessen családjával — és így késő estig dolgozhatott zavartalanul, melynek révén a hétvégi hazautazásai által kiesett munkaidőt is pótolni tudta. Múzeumunk névadóját is személyében kell tisztelnünk. A Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesületének Múzeuma a felszabadulás után a Vasvármegyei Múzeum nevet viselte, mely a múzeumok államosítása után, 1951ben, Dömötör Sándor javaslatára a Savaria Múzeum nevet vette fel. Ugyancsak tőle ered a Romkertnek Járdányi Paulovics Istvánról történt elnevezése is. Én személyesen 1953-ban ismerkedtem meg vele. Ekkor a Művelődési Minisztérium Múzeumi Főosztályának Vidéki Osztályán dolgoztam, az ország több vidéki múzeuma közül többek között a szombathelyi Savaria Múzeumnak is előadója voltam. Egy tavaszi napon látogattam először Szombathelyre, s akkor ismerkedtem meg a levelezésből már ismert dr. Dömötör Sándorral és a Savaria Múzeummal. Az éjszakai személyvonattal hajnalban érkeztem Szombathelyre. Közel kilencórás fárasztó utazás, majd a hajnali érkezés miatti néhány órás lődörgés után fáradtan és mint ilyenkor lenni szokott, kissé morcosan érkeztem a múzeumba. Talán ennek is köszönhettem, hogy a múzeumról kialakult első benyomásaim nem voltak túl kedvezőek. A hátsó kiskapui bejárat, a rideg, kriptái hangulatú lépcsőház és előcsarnok, az üres folyosók mind nyomasztóan hatottak. Erre természetesen rövidesen megkaptam a magyarázatot. A múzeum ugyanis a városi művelődési házzal volt társbérletben, ahol színházi estéktől hangversenyeken át boxmérkőzésekig mindenféle rendezvény szerveződött, mindenféle közönséggel. Mindezek lehetetlenekké tették a folyosók és lépcsőházak hangulatosabb berendezését. Más kép és benyomás fogadott, amikor benyitottam az igazgató irodájába. Igazi varázslatos múzeumi hangulat! Ez olyan 19