Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Avas Kálmánné: Adatok az Őrségből Amerikába vándorolt magyarokról

nevezett „vándormadaraikból" kiemelkednek a magyarok, miivel ők a legnagyobb száimihan térteik vissza 5 évein belül hazaijukba. Nem akartaik ott állampolgárok lenni. Az állampolgárságra jogosolt magyaroknak mindössze 15%-a vette fel az állaim/polgárságot az első világiháború előtt. Érdekes, hogy még ezeik sem vették ott saját házat, mart fő céljuk az volt, hogy egyszer ők is hazajönnek. iEgy statisztikai adat szerint a magyar református egyházban is sakkal több volt a férfi, mint a nő. (1906-foan 31% volt la inő, a férfi pedig 89%). Ezeknek túlnyomó része nőtlen, legényember volt, de sok volt a házasember is, akik egyedül menteik el, feleségüket és gyermekeiket itthon hagytáik. Sok olyan asszony is volt, aki a férjét és kiesd gyermekét hagyta itthon a nagymamára. Akinek pedig a felesége is ott volt, azok meg „burdosokat" (ang. iboarder = kasztos, a szerik.) tartottak. Volt olyan feleség, aki még a maga családja mellett 10—15 „burdost" is tartott, persze fizetségért. Tehát túlzsúfoltság volt. IAZ Amerikáiba kitáintorgott magyar paraszt, aki napi 12 órát dolgozott a gyáriban ivagy bányáiban, a „iburdos" háziban sem pihenhetett meg, nem lehetett egészen otthon. Ezek a szegény, agyonhajszolt mjagyaroik egyedül csak a templomban voltak igazán otthon. Ott jól érezték magukat, és ott voltak valakik. Ott fontos volt a szavuk, döntő volt a véleményük, az adományukat megköszönték. A gyárból, a bányából, a „buirdos" háziból kitehettek őket, de a templomban otthon voltak. A templom volt az egyetlen hely az idegen világban, ahol nemcsak anyanyelvükön imádkozhattak, énekelhették kedvenc zsoltáraikat, de részt .vehettek valami újnak a megteremtésében. A túlzsúfolt „burdos" házban alig volt több helyük, mint egy külvárosi ágyrajárónak. Ezek a bevándorlók templomaikat sohasem használták társadalmi rendezvények icéljaira, erne gondosan ügyeltek, csak a „Ibasamentét" (ang. basement = alagsor, a szerk.), az alagsort a templom alatt. Az angolszász templomokban pedig ugyanott volt a mulatság szombaton este, ahol vasárnap az istentisztélet, tehát a templomiban. A neves harwardii szociológus, Oscar Hardlin szerint az új agyházi szervezkedésiben sok tényező szerepet játszott. Közös hit, közös kultúra, közös fájdalom, közös sérelem, de legfontosabb meghatározó mégis csak az Egyesült Államokiba (való megtelepedésük mikéntsiége volt. (Oscar Hardlin The. American People Twentisth Century Cambridge Mass. 1954. 57. o.) 1956-ban az őrségből kevés ember indult útnak. Az itt élő emberek közül azok mentek el, akik a Rákosi-rendszer alatt kulákliistiára kerülték. Amikor hazajöhettek, az elleni or radal óimkor félték a következményektől, az újabb üldözésektől, ezért inkább disszidáltak. Az én faluimiból, Pankaszból 4 fiatalember ment el, és egy fiatal házaspár, pontosan a szomszédaíim. (Két fiatalember egy kisebb jelentéktelen zavargásban vett részt, azért mentek el. A másik két fiú pedig a soproni erdőiméirnöki egyetemen tanult, onnan ment el.. Az egész iskola elment Soproniból.) Az első két fiú Angliába ment, ott családot alapítottak és azóta is ott élnek, de soha nem jáftak itthon. A másik két erdőmérmök-itanuló Amerikába került. Az egyik évek múlva hazajött, a diplomáját már itthon szerezte meg, megnősült, családja van és folytatja a hivatását. A másik erdőmémlök nem jött meg, ott megnősült, olasz leány lett a felesége. Ok már kétszer jártak itthon látogatóban. Ez a fiú ott végzi hivatását. Az én szomszédaim, a fiatal házaspár, Kanadába mentek. Ott élnek még ma is, már 26 éve. 8 év elteltével öreg szüleiket is kivitették, de azok már 25