Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Avas Kálmánné: Adatok az Őrségből Amerikába vándorolt magyarokról

ott meghaltak. Ez a fiatal pár már kétszer járt itthon rokonlátogatóban. 1982 szeptemberében itthon voltak egy hónapig. Családjuk nincs. Elmondásuk szerint jól élinek, hiányuk nincs, de szülőfalujukat, magyar hazaijukat ma is nagyon szeretik, soha merni tudják elfelejteni. Már 26 éve elmeik Kanadáiban, de a régi ízes őrsiégi tájszólással Ibeszélnelk. A mad magyar irodalmi nyelvien nem beszélnek. Az asszony folyékonyan beszél angolul, íir, olvas, de férje gyengén áll az angol nyelvvel,, soha nem tudta megtanulná. Szomszédaimmal én is sóikat beszélgettem. Amint mondják, nagyon meglepődtek Magyarország rendikíiviüli nagy fejlődésén. Alig ismertek rá a közeli városokra, sőt a falukra is. Pankasz is sokat fejlődött, mióta ők elmentek. Furcsáinak találták, hogy itt senki nem panaszkodik, rendes körülmények között élnek az emberek. Nincs munkanélküli, itt mindenki dolgozik. Szívesen hazajiömmiémek, de ők már ott megöregedtek, ott ivan az otthonuk. Megöregedve, közel a 60 évhez, már nem kezdhetnek új életet itthon. NÉMETH MIHÁLYNÉ GRÉCZI VILMA UTAZÁSA AMERIKÁBA Gréczi Válma Kisrákosom született 1897-ben. Szegény, nagycsaládos parasztemberek gyermeke ivolt. Testvérménje, Gréczi Etelka, aki 19 éves koráiban mient el, már négy éve ott élt. Férjihez is meint egy őrségi, szálaiői fiúhoz, Zsoldos Dánielhez. Testvéirnénje és sógora küldtek neki útlevelet és hajójegyet és olyan írást, hogy ők gondoskodnak róla, amíg kiskorú. így indulhatott el Gréczi Vilma, <alki 1912. december 29-én volt 15 éves. Egy kisrákosi lánnyal, Kovács Karolináival mentek el, aki akkor volt 16 éves. Néki is Zsoldos Dánielek küldték hajójegyet. Egy szentjakabi 20 éves fiatalasszony, Lasdcs Károlyné volt a gyámjuk, csak úgy mehettek el. 1913. január 2-án ültek hajóra Antwerpeniben. Ott szerencsés utat kívántak nekik, mikor elindultak. 19 napra értek oda, mert nagy vi- Gréczi Vilma, hart kaptak a tengeren. Két nap, mint koszorúslány Amerikában két éjjel tartott a vihar. Addig se nem ettek, se nem itta/K, éjjel-nappal csak imádkoztak. Még ima is borzadva, meghatódva gondol rá Vilma néni. A kapitány simogatta, -vigasztalgatta őket, hogy ne féljenek, majd csak megszűnik a vihar, és elindulhatnak. Vilma néni visszaemlékezve így mondja el a szörnyű vihart: „A tengeren a mennydörgés és villámlás sűrűn ismétlődött. >Űgy éreztük, hogy a fejünk feliett kősziklák repedeznek. Pillanatról pillanatra 26