Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - MŰHELY - KÖZGYŰJTEMÉNYEINKNÉL

közönsége, nagy várakozással néznek elébe, hiszen ennek elődje az antikvári forgalomban már nem kapható. A szerzők kiegészítésével készülő új művet igen nagy haszonnal forgathatják majdan a szakkörök és az egyedi kutatók is. Kérdés: Hadd térjünk rá végül a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár néhány hiánypótló kiadványaira és azok jelentőségére a kutatómunkában

I Mit hallhatunk erről? Nyilván arra gondol, hogy könyvtárunk 1957-ben összefoglalta a Vas megyei nyomdák termékeit, 1964-ben kiadta a Vas megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiáját. Városok történelmi évfordulói alkalmából megjelentek az ún. városbibliográfiák (Kőszeg, Sárvár, Szentgotthárd stb.), amelyek szinte napok alatt fogytak el. Hiánypótló bibliográfiákat dolgoztak ki a megyei könyvtár dolgozói a régóta várt Vas megyei Helytörténeti Lexikon szerkesztésekor, Vas megye munkásmozgalom-története kutatásakor és számtalan alkalmi kiállítás és évforduló kapcsán. A könyvtártant tanítók azt mondják, hogy a közművelődési könyvtárak, — legalábbis a nagyobbak — egy területen érhetnek el tudományos igényű munkát, csaknem kizárólagosan a helyismeret területén. A gyűjtési mező viszonylag szűk, de a mélység igen nagy. Egyetlen más könyvtár — nemzeti vagy szakkönyvtár — sem tudja átvállalni ezt a szerepet, valamint azt a tudományos szintű elmélyedést, gyűjtést, feltárást és szolgáltatást, amit a helyismeret, vagy a helyre vonatkozó irodalom, a források teljes körű őrzése jelent. Kiváló elődeink, így Pável Ágoston katalógusaiban is megkülönböztetett helyet kapott a helyre vonatkozó irodalom. Az utóbbi 20-30 évből nézetem szerint az az eredményes vonulat, hogy a gyűjtés mellett a felsorolt kiadványokban megtestesült e feltárási készség, illetve ez kapott bennük megfogható formát. Ez lesz a jövőre nézve is feladataink egyik fontos meghatározója. Nem hiszem, hogy a könyvtárnak csak az a kizárólagos szerepe, hogy begyűjtse, asztagba szedje, aztán a továbbiakban, mint zárt kincset őrizze az anyagát. Azzal, hogy tényleg megszerzi, igyekszik utána járni, legyen az kézirat, könyv vagy folyóirat s egyéb, a munkának csak egyik szakasza zárult le. El kell juttatni azokat a legszélesebb rétegekhez. Ez a szándék és cél kelljen, hogy megtestesüljön ezekben a kiadványokban, akár a vasi életrajzi bibliográfiák, akár tájegységek — mint az Őrség készülő bibliográfiája —, akár települések bibliográfiái esetében. Ez a könyvtár legjobb értelemben vett szolgáltató feladata. Ezen keresztül tud a legtöbbet tenni a honismereti mozgalomban tevékenykedőkért és magáért az ügyért... Befejezésül röviden érintettük a megyei társkönyvtárak szerepét, növekvő jelentőségét a helyismereti munkában. Szó volt egy személyes kérdésről is, nevezetesen arról, hogy mit is kíván útravalóul a megyei könyvtár igazgatója annak az új generációnak, amelynek jelentkezését és létét olyannyira óhajtja a honismereti mozgalom. Ennek kapcsán szó esett arról, hogy e jól informált új generációnak mindent meg kell tennie, hogy elkerülje a feltárással járó buktatókat, a párhuzamosságokban rejlő veszélyeket: a könyvtár végül is értük van, szolgáltatásaiba vetett bizalom bőven megtérül annak, aki megtanul kutató-kereső munkája során támaszkodni rá. Ennek jegyében köszöntük meg a beszélgetést, a tájékoztatást és a szíveslátást. 4