Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - MŰHELY - KÖZGYŰJTEMÉNYEINKNÉL

nyi Munkabizottságával szorosan együttműködünk, s így akkor is értesülünk egy-egy munkáról, ha a téma nem, de a szerző Vas megyei. Persze a gyűjtemény szempontjából nagyobb jelentó'sége az előbbi esetnek van. Vas megyei téma esetén mindent elkövetünk, hogy a dolgozat egy példánya a megyei könyvtár gyűjteményébe kerüljön. Kérdés: Nyilván nem érdektelen, hogy ennyi szó esett a honismeretet közvetve vagy közvetlenül érintő gyűjtőtevékenységről. A megyei könyvtár tájékoztató tevékenységében és eszközeiben melyek a legkönnyebben elérhető és a legfontosabb eszközök? Hát a legkönnyebben elérhető és a legfontosabb anyag nem fedi teljesen egymást. Időben és térben legkönnyebben elérhető a Vasi Szemlében publikált bibliográfia és repertórium Vas megye irodalmáról, amely igazán szép múltra tekint vissza már. Persze ez elég erős válogatás. Jövőre lesz húsz esztendeje annak, hogy a Vasi Szemlében megjelenik. Ezt a folyóiratot végül is tudományos intézmények, könyvtárak, múzeumok, magánszemélyek, helyismeret, honismeret iránt érdeklődők egyaránt előfizetik vagy megvásárolják, tehát sok helyen és folyamatosan hozzáférhető. Ami viszont a legfontosabb tájékoztató eszközt illeti, itta könyvtárban, az a húsz évnél is nagyobb múltra visszatekintő ún. bibliográfiai kartoték. Ennek az a lényege, hogy minden könyvről, monográfiarészletről, minden folyóirat cikkről és minden, a megyét érintő magyarországi lapközleményről, — amely bizonyos fontosságot a cédulázás szempontjai szerint elér —, leírás készül. Ezt akkor is elvégezzük, ha a folyóirat vagy könyv éppenséggel nincs meg a könyvtárunkban, hanem csak a nemzeti könyvtárban. Külön ki kell emelnem azt, hogy ennek a kartotékrendszernek a retrospektív része is igen szépen kiépült, azaz múlt századbeli hírlapok és kéziratok Vas megyei vonatkozásait is kiírattuk. Ez a kartoték a legkiterjedtebb, a legátfogóbb — különböző megközelítési módok szerint: így a perszonáliák, a szerzők, a földrajzi szempontok stb. szerint is —, de tárgyi megközelítésben is a legtöbbet mondja a települések, a megye történetét kutató, feldolgozó érdeklődők, kutatók számára. Kérdés: Mi a tapasztalat: a honismerettel foglalkozók könnyen használják ezt a kartotékot? Igen, bár erről a közvetlen tájékoztatást végző kollégák tudnának talán többet mondani. Ennek egy része: kb. 50—60.000 tétel fénylyukkártyán van. Ez pedig az összetetteb kérdések megválaszolásához perfektebb, gyorsabb válaszra képes. Különösen az első időszakban fénylyukkártyára vitt 20-30 ezer cédulának a megközelíthetőségét egy még osztottabb, még részletezőbb deszkriptor rendszerrel most akarjuk megjavítani. Ez a korszerűsítés már folyik. A szomszédos országok kutatóinak (Szlovénia, Ausztria) az elismerése is jelzi, hogy itt gyorsan és kielégítően jutnak hozzá az őket érintő helyismereti vonatkozású adatokhoz, forrásokhoz. Hangsúlyoznom kell, hogy ma rendkívüli jelentősége van a gyorsaságnak. A lyukkártya rendszer a hozzáfűzött reményeket beváltotta, noha maga is új feladatokat adott a könyvtárnak, valamint a könyvtár tájékoztatás-kultúrájának. Ezen a téren mi teljesen tapasztalatlanok voltunk, amikor elkezdtük. Helyismereti gyűjtemény ilyen módon tulajdonképpen az egész országban másutt nincs feldolgozva. Ezt majdan a computerek fogják felváltani. Abban biztos vagyok, hogy a könyvtári hely- és honismereti tájékoztató munka is a számítógépes rendszerrel kell, hogy tökéletesebbé váljon. Kérdés: A retrospektív bibliográfiáról jut eszünkbe, mi a véleménye a kiadás előtt álló Gazda-Bodor-féle honismereti bibliográfiáról, amely 1945-ig dolgozza fel a kívánt anyagot? Igen, hát ez a reprintként kijövő munka tudománytörténeti szempontból is, valamint a honismereti munka folytonossága szempontjából is fontos mű lesz, aminek megvan a 3