Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - MŰHELY - KÖZGYŰJTEMÉNYEINKNÉL

viselő mikrodokumentumokat, hangfelvételeket, tárgyi emlékeket, akár a kéziratokat vagy levéltári forrásokat keresik. Mindenekelőtt a lehetséges és főleg gazdaságtalan párhuzamosságok elkerülése a fontos. Az érdeklődők és kutatók szempontjából pedig az, hogy az anyag elérhető, kutatható legyen. Őket nem érdekli az, hogy milyen tulajdonbélyegző van a forráson, legyen az egy folyóirat, kézirat vagy bármi, hanem az, hogy elérje és a számára alkalmas időben dolgozhasson rajta, avagy másolatot szerezhessen be róla. E tekintetben érdemes megemlíteni az Egyházmegyei Könyvtár gyűjteményét is, s főleg a periodikumokat, amelyek helyismereti jelentősége igen nagy. Kuriózum, de példának okáért a megyei kommunista pártlap, a Szabad Vasmegye teljes anyaga — eredetiben — itt található meg, hiszen akkor még megyei könyvtár nem létezett. Könyvtárosnak, olvasónak egyaránt nagy öröm, ha bizonyos források az olvasóterem asztalára kerülhetnek és a kutató hozzáfoghat a jegyzeteléshez. És ez független attól, hogy melyik közgyűjteményben van. Jó példa erre a most készülő kéziratkatalógus, amely lényegében egyik eszköze és formája a közgyűjtemények közti együttműködésnek. Pedig ezt semmiféle, ma oly divatos szerződés nem pecsételte meg. Mindenesetre bármilyen teljességgel is sikerül majdan ennek közzététele, az biztos, hogy - más megyékhez hasonlóan - a kutatók segítségére lehet. Kérdés: Ha már a gyűjtőköri kérdéseket is érintettük, érdekes volna megtudni, milyen lehetősége van a megyei könyvtárnak az alapdokumentumok és kéziratok vásárlására, hiszen igen nagy az igény ezekre? A könyvtár csak azokat a modern kéziratokat vásárolja meg, amelyeket egyértelműen el lehet határolni az irattári anyagoktól, illetve a levéltárak gyűjtőkörétől. Persze vannak határesetek, de ezek nem idéznek elő konfliktusokat. Viszont egyetemi, vagy akadémiai disszertációkat, különböző tudományos fokozatok megszerzésekor készült dolgozatokat, egyetemi és főiskolai szakdolgozatokat, pályázatok során született helyismereti munkákat szívesen vásárolunk. Erre pénzünk is van. Hasonlóan a Szabó Ervin Könyvtár gyakorlatához, mi sem vesszük meg egyetlen esetben sem a kiadói jogot. Ezek a kéziratok — bekerülvén a közgyűjtemény katalógusaiba —, publikussá válnak. A Vasi Szemle hasábjain megjelenő „Vas megye irodalmá"-ba már egyre inkább bekerülnek a társ könyvtárak, a B- típusú könyvtárak és a többi közgyűjtemény kéziratanyagai is. Az ország legkülönbözőbb helyein figyelnek fel rá a kutatók, hogy egy-egy kézirat mely Vas megyei közgyűjteményben található. Igy nő meg ezeknek az igen kiváló szellemi értékeket hordozó kéziratoknak a jelentősége, hozzáférhetőségének esélye, publicitása. Nem érdektelen, de végső soron ezekből a nyomtatott katalógusokból, publikált bibliográfiákból derül ki jó ötven esztendő múlva, hogy milyen kéziratokat szerzett be 1983-ban a megyei könyvtár, vagy más közgyűjtemény a kézirattára számára. Kérdés: A megyei könyvtár regionális feladatköréből egyben az4$ következik, hogy a kéziratok gyűjtőköre átlépi a megyei közigazgatási határokat? A kéziratok esetében nem, mert a regionális feladatkör a kötelespéldányokra vonatkozik, a kötelespéldányszolgáltatás nyomtatott anyagára, annak egy része megőrzésére, de ebbe nem tartoznak bele a kéziratok. Kérdés: És ha valaki, mondjuk, a Veszprémi Akadémia Bizottság pályázatán'Vas megyei vonatkozású anyaggal szerepel? Vajon tudomást szerez-e erről a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár? Ha a pályázat Vas megyei vonatkozású, akkor feltétlenül, hiszen a VEAB Könyvtártudomá2