Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)
1. szám - ADATTÁR - KOVÁCS JENŐ: MIRŐL TANÚSKODNAK MERSEVÁT KÖZSÉG KŰL- ÉS BELTERÜLETÉNEK FÖLDRAJZI ELNEVEZÉSEI?
vannak." /36/ De már 1810. február 15-i jegyzőkönyvben ez áll: „Azon környutállás, hogy Merse és Vathi Helyiségek között a múló háború ideje alatt lett Sánczolások által az Ország útjai nagyon el szorétottatott legyen a Fölséges Helytartó Tanács a végett be fog jelentettni, hogy azon Sánczoknak a mennyire akadékban vannak el hányattatása meg engedtessék egyszer s mind... Sánczok mellett tett munkáknak rendes feljegyzése az illető bér kifizetése eszközlése végett Méltóságos Báró Merse Generaly Urnák el fog küldettetni."/37/ Hogy milyen is lehetett az illető bér: „... a sok fuvarozás és erődítési munkák, melyekre oly kevés bérért kényszerítették, hogy abból megélni lehetetlen s az átvonuló katonaság erőszakossága és zsarolása annyira elkeserítették, hogy nem lenne tanácsos kezébe fegyvert adni." /38/ Akkor a Sáncoknak csak azt a részét hordták el, amely az út megépítését akadályozta. 1848-ban Vidos József Vas megyei nemzetőr parancsnok: „A falu határában rögtönzött sáncokról visszaverte az ellenséget." /39/ A menekülő horvát katonaság egyik vezére a sáncok láttára azt kérdezte a belsővatiaktól, ki építtette a sáncokat? „Az állam," felelte Krajczár János belsővati ember. „Szerencsétek, mert különben mind a három Vatot felégettem volna," válaszolta a parancsnok. Az 1809. évi győri csata után a franciák ezen az útvonalon szállították sebesültjeiket Kis Czellbe és itt a hidaknál a felkelők és, az osztrák katonaság többször rajtaütött a szállítmányokon és foglyokat mentett ki. Különben a Merse Belsővati és Karakói francia átkelésről Jókai Mór a Névtelen vár című regényében is megemlékezik. 36.) Kastilkert, Örzsébet árok, Örzsébet domb. A két vármegye határát képező Erzsébet árok a helyi monda szerint Káldy Erzsébetről kapta a nevét. Pesty, feljegyzéseiben így ír róla: „Monda szerint Káldy Péter nővéréről, aki férjhezmenni nem akarván itt Istent kérvén egy nagy sóalakú kő elborította. E kő századokon át mint emlékkő volt itt, de később nagy darabokat elhordták belőle és annyira megfogyott, hogy jelenlegi birtokosa 1846-ban 6 ökörrel felfordíttatta, elhordatta és épületbe rakatta. A kőnek lábtörések, vagy vágások gyógyításánál nagy hatása volt."/40/ Pesty által említett birtokos az Águszt uraság volt, aki a Káldy kastély köveit Bánhalmára hordatta el. Az Águszt uraságról még azt is mesélik, hogy 1848 után Bécsben bepanaszolták, mert „igen kemin ember volt és nagy magyar." Az uraság levelet kapott a császártól, hogy vagy személyesen menjen Bécsbe, vagy egy (| funt húst'küldjön a testéből. De Águszt egyiket sem tette, hanem Pápán nagyot mulatott, a császári tisztekkel összeveszett és utána mérget vett be és azt mondta kocsisának. „Hajts, ha mind megdöglik is", mire Bándra ért, halott volt./41/ A kő gyógyító hatásáról az 1930-as években mind a három faluban tudtak. 1935-ben Külsővaton én is láttam azt a követ, amelyről azt tartották, hogy Káldy Erzsébet kővévált teste. A kő koporsó nagyságú, laposabb, palakőre emlékeztető réteges puha kő volt. 1962-ben ismét kerestem, de már nem találtam meg ott. A kőnek a gyógyító hatása abban állott volna, hogy apró darabokra zúzták, vizes ruhába tekerték és úgy tették ficamokra, törésekre. Ennek talán van valami alapja is. A Keszthelyi Múzeumban található a szombathelyi származású Szenczy János naplója az 1760-as évekből és ebben van egy feljegyzés a forrasztó kőről, amelyet porrá törve „idestejbe főzve" kendőbe takarva törésekre tesznek. Még azt is megjegyzi Szenczy, hogy forrasztó követ az oladi templom mellett lehet találni. 38
