Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - ADATTÁR - KOVÁCS JENŐ: MIRŐL TANÚSKODNAK MERSEVÁT KÖZSÉG KŰL- ÉS BELTERÜLETÉNEK FÖLDRAJZI ELNEVEZÉSEI?

Iádról kapta. 1368-ban a vasvári káptalannak Lajos királyhoz tett jelentésében Vönöcki Péterrel együtt említik Kalanda Miklós nevét. 1554-ben a Kemenesi járásban összeírt 198 egytelkes nemes között találjuk Kalanda Ferenc és Miklós nevét, Merséről. /34/ A monda szerint itt állt valamikor Kalingya Kata kastélya, amelynek köveit (Pesty szerint) 1852-ben megtalálta a tulajdonos. A hely ma nem ismeretes, de 1964-ben a traktor épületmaradványokat forgatott fel. Hevenyészett kutatás után egy, körülbelül 3x3 m nagyságú épület alapjai és sok tégla, cserép került elő. A Savaria Múzeum régésze megtekintette a helyszínt és megállapította, hogy a lelet római eredetű. A mezőn, tovább sétálva Hímeskőig, is talált római cserép, tégla és üvegdarabokat. Szerinte Hímeskő falu római település maradványaira épülhetett. Kalingya Kata mondáját többen is feldolgozták, így Dömötör Sándor, volt szombathelyi múzeumigazgató, a Vas Népe 1957. XI. 17-i számában „A hímeskői hajadonok" címen írt róla. 25.) Kripta út 27. Egyesfa. A kriptaút a Vidos család kriptájához vezető mezei út. A kriptát 1851-ben építették. Benne találhatók Vidos József földi maradványai. Vidos József 1805-ben született Mersén, a reformmozgalmak kimagasló Vas megyei alakja, a megye első alispánja és követe is volt. Széchenyi Istvánhoz személyes barátság fűzte és vele a selyemtenyésztés Vas megyében való elterjesztésének érdekében levelezett. Ebből az időből származik a szederfa (eperfa) ültetési mozgalom, amelynek tanúi az országutak mentén ültetett fasorok a század első felében még láthatók voltak. Vidos, mint nemzetőr parancsnok Jellasits seregei ellen harcolt a Dunántúlon. A Szabadságharc hanyatlása után bujdosnia kellett. Somlóhegyi pincékben is lakott, de kolerában megbetegedett. Éva nevű testvére hazahozatta Mersére és ott ápolta. Közben ő is megkapta a betegséget és 1849. augusztus 31-én mindketten meghaltak. Holttestüket ideiglenesen a mezőn temették el és a sír mellé egy hársfát ültettek. Erről az egy fáról kapta a nevét az Egyesfa dűlő. A Vidosok koporsóit 1852-ben helyezték el a családi kriptába. Vidos Józsefről Szombathelyen utcát neveztek el. 34.) Z u g g ó a Cinca patak zsilipje. A patak határt képez Mersevát és Magasi között. A század első felében még szokásban volt az úgynevezett parittyaharc a két község gulyásgyerekei közt. A Cinca balpartján a magasiak, a jobbpartján a merseiek legeltették marháikat. Az őrzés idejére a gyerekek parittyát készítettek. Tarisznyájukat telerakták kaviccsal és ezzel dobálóztak. A parittya kosarába kavicsot helyeztek, a szárakat megforgatták és amikor a megfelelő sebességet elérte, az egyik szárat tenyérből kiengedték és repült a kő, ki tudja, hol állt meg? Bizony történtek többször fejsérülések. A harc a Zuggóért folyt és amelyik csapat átkelt a Zuggón, azé volt az aznapi győzelem. Gyermekkoromban törtem a fejemet azon, hogy mi lehet az oka ennek az ellenségeskedésnek. Később a mendemondákon kívül találtam írásbeli adatokat is. Az 1816 évi vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvben említést tesznek a „nemesmagasiak által a Marczal berkében teendő hatalmaskodásokról" és a három falu közti perről. Az történt, hogy a három község lakói a téli nádvágás idején összeverekedtek. A vatiak puskával támadtak és egy magasinak ellőtték a lábát. Másnap a magasiak vagy háromszázan jöttek kaszával, kapával, de előzőleg pálinkával bátorították őket. Merséről Nagy Mihály a gazdájával együtt vett részt a harcokban. /35/ 35.) Homorúd és Sánc. Homorúd homoksziget a völgyben és a sáncolatokat 1809-ben itt ásták a franciák elleni védelemhez. „Mersénél (Vath és Ságnál) csatározások 37