Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Heckenast János: C. Harrach Erzsébet—Kiss Gyula: Vasi műemlékek

körüli egyemeletes magasságaival még atkkor sem nevezhető lakótoronynak, ha a szerzők nem is teszik magukévá Tóth Endre (vizsgálódását a vár karolingkori eredetét illetően. Átmásolt pontatlanság az a 396. oldalon található megállapítás, mely szerint a Sala terrena déli falának freskói eredeti (méretben ábrázoljáik a „Szily lapidáriumában egybegyűjtött leleteiket", ezek egy részének valódi nagysága ugyanis a falra festettek méretét kétszeresen is megihaladja. Átmásolt pontatlanságként azért említhető, mert éppen innentől kezdve a könyv szövege egé

1szen a 399. oldal 2/3 részéig 6—7 szótól eltekintve szószerinti másolata az 1961-ben megjelent Szombathely könyv 98. oldal elejétől a 102. oldal aljáig terjedő részének. Géfin Gyula szövegének átvétele a leírás szeimléletessége és szabatossága miatt teljesen indokolt, de illett volna az említett oldalaik forrását megadni. További pontatlanságok találhatóik a székesegyház leírásánál. „A nyugati oldalon bét oszlopon nyugvó orgonakarzat van." (400. old.) Az orgonakarzat valójában 4—4 ion fejezetű oszlopból álló sajátosan áttört oszlopkötegen nyugszik, e megoldás rendkívül könnyeddé és művészivé teszi az alátámasztást és magyar vonatkozásban csak a szántén Hefele által tervezett pozsonyi prímási palota földszinti előcsarnokéban fordul elő. (Hefele iá imotíivumot Fischer von Erlach-tól kölcsönözte. A nagy bécsi mester a Trautson palotáiban .alkalmazta először, ahol Hefele Menybért mint a 'Magyar Királyi Testőrség rajztanára működött.) Mellesleg a pozsonyi prímási és a szombathelyi püspöki palota teljesen egyidejűleg épült. A 401. oldal utolsó bekezdésének mindkét mondata ugyancsak pontatlan: „Az egykori ún. Szentkereszt oltár felett Maiulbertsdh Szent Quiriniusz festménye, alatta Van Dyok: Szent Család képe lájtíható", idáig a szöveg, melyet folytatni kellett volna: „sajnos csak másolatban". Az eredeti „Pihenő Szent Család" Müncheniben, az Alte Pinakoithakben található. A másik mondat: „A Szent Márton oltár felett Maulbertsch Szent Márton képe függ" (nagyon gyenge színvonalon, elsietetten restaurálva), „az oltáron Szent Márton hermája áll, a mellszobor alapzatát szolgáló építményt Tóth Isifeván szobrász készítette 1913-ban". A szövegből nem derül ki, ami a leglényegesebb, hogy magát a remeik hermát is Tóth István alkotta. A 403. oldal utolsó bekezdése az „egykori papnevelő intézet épülete" homlokzatainak leírásával foglalkozik, többek között. Ennek során sikerül teljes tájolási kavarodást előidézni. Ami az információk mennyiségét illeti és esetenkénti terjedelmét a szerzőket csak dicsérni lehet. Elismerés illeti őket a megfelelő arányok megőrzéséért, a tömör fogalmazásért, a lehető legtakarékosabban megoldott ábra-, szövegkapcsolat- és irodalmi hivatkozásért. Igaz, hogy néhol egynegy szám elcsúszása zavart okozhat. Pl.: a 680-as fénykép a hivatkozás szerint az „egykori Kismegye!háiz"-af mutatja be, a valóságban a levélitárépüiet északi homlokzata látható a képen (393. old.). A 408. oldalon a hivatkozás szerint a 699. fénykép ábrázolja az Alkotmány u. 4. számú épületet. Ez valójában a 696-os sz. fotón látható. A 421. oldalon a Köztársaság tér 9. számú épület .alaprajzaként jelöli meg a hivatkozás a 724-es, 422. oldalon található ábrát. Az alaprajz a Köztársaság tér 15. sz. épület földszintjét mutatja be és a hirvatkozás megfelelő helye a 423-as oldalon van valahol a 72545s jelölés alatt. 75