Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Nádasdy Lajos: Entzbruder Dezső és a magyar zene

jószándékú igyekezet, olvasható ki belőle, ami az ifjúsági önképzőkörök szárnypróbálgatásait jellemzi, hanem szinte érett gondolkodásmód, a magyar zenekultúra fejlődéséért érzett komoly felelősség, gazdag zenei érzelem világ, a magyar zene forrásainak megismerésére való törekvés és a korszak szellemiségét tükröző árnyalt fogalmazás. Honnan eredeztethető mindez? Egyrészt az otthon, a szülői ház légköre, másrészt minden bizonnyal nagy hatással volt a fejlődő diák szellemiségére a századfordulón igen magasszintű pápai zenekultúra. Iskolájában, melyben Entzbruder tanult és amely évtizedekkel korábban az ősi református kollégium alkotórészeként is tanítóképző volt, ahonnan a református egyház tanítói és kántorai kerültek ki, Erkel tanítványa Gáty Zoltán hegedűművész zeneszerző volt a zenetanár. Az egyház részéről az államnak átadott tanítóképzőben az ö szellemisége hatott tovább, mert e század elejétől már a kollégium, illetőleg a református tanítóképző zenetanára volt Gáty Zoltán. A Budapesten zeneiskolát alapító művésztanár és zeneszerző ugyancsak a magyar zenekultúráért égő muzsikus volt, akinek munkássága irányító hatással volt Pápa város magas színvonalú zenei kulturális életére. Magyar rapszódiái és más, a magyar népzenére épülő motívumokkal épített, alkotott zeneművei nem maradtak hatás nélkül a fogékony ifjú szívekre sem és ezek között minden bizonnyal Entzbruder Dezsőre sem. Oklevelét „kántorságra is képesítve" megkapván, az ifjú tanító hazatért szülővárosába Sárvárra. Lelkesen próbál belekapcsolódni az ottani, otthoni zenei életbe, melyet nagyon sivárnak talál. Nem csupán személyes beszélgetésekben, társasági összejöveteleken próbálja felkavarni és felfrissíteni városa zenei állóvízét, sokszor játékával alátámasztva mondanivalóját, — hanem a helyi sajtó útján is. A „Sárvár Járási Hírlap" 1913. augusztus 24-i számában komoly érveléssel megírt ösztönző cikke jelent meg a város zenei életének megújítására. A „Zene-kultúránk" című cikkben, zenetörténeti kitekintést adva az öszszehasonlításban a magyar és a külföldi zenei életről s adatokat sorolva fel „a zene fontosságáról", azt írja: „Most már városunk is azon a polcon áll, amikor ezen fontos kultúrtényezőnek oltárt kell emelnünk. Az alap már mégvan. S ez a »Sárvári Dalos Egyesület«, mely 1914-ben ünnepli majd fennálásának 40-ik évfordulóját. Ez az egy zenei intézménye van Sárvárnak, mely sajnos, a részvétlenség miatt sokszor válság előtt áll. Pedig dicsőséges múltra tekinthet viszsza. Most itt van az ideje, a Dalos egyesületet megerősíteni, biztos alapra fektetni, hogy Sárvár zenei élete belőle fejlődjék és virágozzák. Nem kell ide anyagi áldozat, csak egy kis lelkesedés, egy kis ideálizmus, kevés kitartás és akkor rövid idő alatt országos hírű dolgokat tudunk a zene terén művelni. Férfi énnekarunk (férfi-kar) már van. Intelligens úrileányaink és hölgyeink hozzájárulásával lenne vegyes-karunk is. Hegedűseink is vannak. (A polgári iskola is nevelt már néhányat.) Még néhány hangszer és készen van a zenekar (egy komoly, művészi célra hivatott zenekar!). Természetesen mindez a dalárda kebelében, amikor is »ÉNEK és ZENEEGYLET« cím alatt mindent összefoglalhatnánk." A lelkes és tettre buzdító cikkben jövőbe mutató programot is ád, melynek megvalósítása példakép lehetne más városoknak is. A látnoki lelkülettel lerajzolt jövőt a következőképpen írja le: „Ének és Zeneegyletünk minden hóban rendezne egy-egy hangversenyt, ingyenes előadásokat, hogy minél szélesebb körben megszerettessük a zenét. A tagsági díj minden hónapban 10—10 fillér lenne, úgy a működő, mint a pártoló tagoknak. Es ami szintén égetően fontos, egy sárvári zeneiskola (igazán szakképző) szintén csak ezen egyesületből indulhat ki. Zeneiskola államsegély élvezete mellett 50