Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Nádasdy Lajos: Entzbruder Dezső és a magyar zene

a zeneakadémia fennhatósága alatt állana, az akadémia tananyagával és utasításai szerint működne és bizonyítványai a felsőbb zenei tanulmányokra, ének és zenetanítónői államvizsgálatokra s az operai szakra is érvénnyel bírnának. Ebből is kettős hasznuk van. Zeneéletünk folytonosan új és új kiváló erőkkel gyarapodna és a nagyobb talentumok számára megnyitná a haladás útját. És ismét csak oda térek vissza, ahonnan kiindultam, a zene és a zenei nevelés fontosságára. A zene mint érzelmi tényező birtokába veheti egész lényünket. Gondolkodásunk, felfogásunk sokkal tisztábbak lesznek, cselekedeteink erkölcsi jellege, világnézetünk egészen más irányba térnek. Erre képes a zene! És ha másért nem, hát tegyük meg a hazánkért, a magyar zenéért ezt az áldozatot. Egy kis vízcsepp lesz ugyan áldozatunk abban a nagy tengerben, amely a magyar zenéért küzd, de azért nagy értékű." A jóslatszámba vehető javaslatai a lelkes ifjú tanítónak, a gondolatokat érlelő idő haladtával fokozatosan valósultak meg. A helyi hetilap 1913. november 30-i számában egy Beethoven-estről olvasunk beszámolót Entzbruder tollából. Az 1914. február 8-i hangversenytudósításban egy, „A Bűn" című melodráma előadásáról olvashatunk, melynek zenéjét szerezte Entzbruder Dezső. Alakult egy trió is, amelynek nagyon jó híre lehetett, mert művészetükről Pápán is tudomást szereztek. Ezt igazolja a helyi lapnak, a „Pápai Közlöny"-nek 1914. március 1-i számában megjelent nagy sikerről szóló tudósítása. Az előző héten már beharangozták, hogy a Pápai Lány egylet kabaré estjén a sárvári trió is közreműködik néhány zeneszámmal. A pápai úri kaszinóban megtartott estélyről a sárváriakkal kapcsolatosan így írnak: „Igazán osztatlan tetszést, a legteljesebb elismerést és őszinte hálát érdemelt és vívott ki magának az a három tagú sárvári társaság, amely elsőrendű zenei produkciókkal gyönyörködtette a közönséget, ha nem is trióban. Entzbruder először idegen szerzők műveit interpretálta, majd a hálás közönség zúgó tapsaira saját szerzeményeit adta eló zongorán. Fábián hegedűn játszotta dr. Wolf pompás zenekísérete mellett Chopin és Grieg mesterműveit tökéletes átérzéssel és átéreztetni tudással." Ha csupán ezt az egy kritikai elismerést tartjuk is szem előtt, ennek minősítése és értékelése alapján is megállapíthatjuk, hogy ez a trió nem közönséges tudású, nagyon összeszokott zenészekből állott és Sárvár zenekultúrájában, annak felemelésében nem kis szerepe lehetett. Az első világháború kitörése előtt, mielőtt Entzbruder Dezső is kikerült a frontra, számára is egy megvalósult álom beteljesülését jelenthette. Feltétlenül idekívánkozik még, a fél évszázad múltán is elevenen élő emlékezésből kettő. Két levél írója emlékezik reá. Az egyikből pár sort, a másikat teljes egészében szó szerint idézzük, mert nem csupán a zeneszerzőre, zongoraművészre emlékezik, hanem új adatokkal színezi Entzbruder Dezső arcképét. Levélrészlet 1975. május 22. — „Érdekes szegény Entzbruder Dezső, az uramnak volt osztálytársa és én is találkoztam vele egyszer. Igen kedves és nagyon tehetséges, jó muzsikus volt." (Farkas Gézáné, ny. tanítónő Nagygyimót.) A másik levél egészében: „Visszaemlékezésem Entzbruder Dezsőre, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom katonájára, a dicső Tanácsköztársaság Sopron város és vármegye volt teljhatalmú hadügyi népbiztosára, a kiváló pedagógusra es zongoraművészre, a Bolsevik Párt mártírjára, példaképemre és útmutatómra. Majdnem ötven év távlatából még ma is magam előtt látom a fiatal katona magas alakját, gyönyörű szemeinek lobogását, hallom zengő hangját, mint 1919ben egy soproni nyilvános gyűlésen, amelyen szuggesztív erővel ecsetelte a szovjet—magyar barátság sorsdöntő fontosságát és élményeit. Emlékezem a lel51