Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Zongor Ferenc: Bábos és gyertyaöntő mesterség (Emlékezés Gecse Ferencre)

VA £0 er P3 FT 1 kredenc kiadó ablak munkaasztal ID hokedlik 7ZZZZZZZZ. szaggatótartó munkaasztal polc szék • eladópult asztal szék bejárati ajtó 1 lisztesláda, hombár szekrény ajtó tűzhely, kemence pléhtartó szárító I I Gecse Ferenc mézeskalácsos és gyertyaöntő mester üzletmühelyének ßlaprajza és a berendezések megnevezése tük bádogból készült is. (Nem számoltam meg, hogy a mesternek hány tutlicsöve volt; de hozzávetőlegesen legalább 50—60 darabból állhatott készlete.) A bábosmester szerint „a tutlicső díszítő tartozéka a staneszlinek, azaz a tölcsérnek, amelyet celofántból tekerünk. A tölcsér végét ollóval levágjuk, a nyílásba pedig — hegyével lefelé tartva — beejtjük a kívánt mintájú csövet. Ez a jtutli a staneszly végén természetesen megszorul. E művelet után masszát öntünk a tölcsérbe, utána kézbefogjuk marokra, és érzéssel nyomni kezdem a tölcsér oldalát". A pép megindul a tutlicsövön keresztül. Attól függően, hogy vastagabban vagy vékonyabban kívánja-e az ember díszíteni a tésztát, aszerint szorítja hol gyengédebben, hol erősebben. Erre nagyon ügyelni kell, mert pórul járhat... „Ha valaki először veszi kezébe a tutlit, hát annál egy nagy semmiség lesz csak" — mondta huncutkásan Gecse bácsi. — „Az írásokat és a virágokat legtöbbször ülve csinálja az ember, már azért is, hogy á kéz alátámasztva 37