Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1983. (Szombathely, 1983)

1. szám - HELYISMERETI ADATTÁR - Kovács Antal Röginfű

KOVÁCS ANTAL RÖGINFÜ* A továbbiakban rátérek a RÖGINFÜ -vei kapcsolatos kutatá­saim ismertetésére. 1981. nyarán, augusztus elején vagyunk, Kisrákoson. "Tip­panyós" meleg van, a levegő nem mozdul. E. néni gondter­helten jön az ólak felől:"Baj van, az egyik südü nem moz­dul, nem eszik, csak egy kis lövet ivott a moslékból. Lá­zos is, nagyon piros." "Csak nem orbánc?" "Hát még nem biztos." "És mit lehet csinálni?" "Húzok a fülibe rögin­füjj gyökért." "Az segit?" "Nagyon sokszor segített." "Hát milyen is az a röginfü?" "Hát a levelének több ága van, mint a kéznek. Kora tavassze virágzik, illan sárgás­züőd virággya van. Télen edobja a leveleit, de tavassze újra hajt. Nekem csak szároz gyökér van, a növény a kert­ben kipusztult, de Bitaszeren többeknek van, a csödei er­düben meg magátul nyő. Azelőtt az erdün vőt mindig." "Es hogyan használják?""Kétasszonnap között kő szennyi a gyö­kerit, s ugy kő etennyi, ho meg ne penészüljön. A beteg disznunak a füllt át kell szúrni ha a betegsig gyün. Bele kell húzni a gyökért. Egy óra múlva megduzzad a füle és utána vagy gyobban lesz vagy nem. Meggyülik a lik mellett és a rossz küszivárkodik.""Régen mikor a kanászok napon­ta kühajtották a csordát, mindig ezt használták és sok álot meggyógyut." Részlet Kovács Antal: "A múlt és jelen egy őrségi kisfa­lu népnyelvében" (Kisrákosi növény- és állatnevek) c. pá­lyázatából, mely 1982-ben készült. Savaria Múzeum Népraj­zi Adattára, NK 1321. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom