Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)
Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - II. KIBONTAKOZÁS AZ ISKOLÁBAN - A kőszegi Jurisich Gimnázium Népi Együttese 1957-1962.
amikor mindenhonnan sztrájkokról érkezett hir, az igazgató arra hivta fel az együttes figyelmét, hogy kevesebbet járjon táncpróbára, inkább a lec9 kével foglalkozzék. S hogy ez a kijelentés 1957. januárjában mit jelen, 10 tett, ahhoz nem kell kommentár. A munka ment tovább. S amikor már egy önálló tavaszi műsor programjának összeállításáról volt szó, jött a hir, hogy Kaiser Gyula is „kiment". Az ezt az állapotot jellemző problémák ecsetelése helyett hadd álljon itt csupán egy dátum; 1957. május 12. Ekkor tartja első önálló estjét a kőszegi Jurisich Miklós Gimnázium Népi Együttese - a Tanítónőképző énekkarának közreműködésével - és még senkisem tudta, hogy ekkor indult meg „felfele", a 25 éves jubileumhoz. Hogy pontosan milyen számok voltak műsoron a Huszárverbunk, a Pusztafalust csárdás, a Kónyi verbunk és a Gencsi leányverbunk mellett, arról már nem maradt fenn adat. Csupán a nagy siker és az országos elismerés emléke, valamint egy az igazgató pecsétjével hitelesített csoportos vasúti kedvezményt kérő papir 1957. június 13-ról, amelyen az együttes pesti útjához igényelnek vasúti jegyet. A műsoron a Népművelési Intézet képviseletében megjelent Szigeti Károly ajánlotta ugyanis az Intézet Táncosztályának, hogy ennek az együttesnek példáját állítsa a többi középiskola elé, és rendezzen még a tanév végén egy középiskolás ankétot a néptáncosok bemutató-szinpadán. /Négy évvel később, egy pesti találkozó alkalmával így emlékszik vissza erre; „Két nagy - a diákkorhoz fűződő - emlékem van. Az egyik, amikor én voltam diák. A másik, amikor először találkoztam a kőszegi diákegyüttessel." - bejegyzés az együttes emlékkönyvébe./ Hogy Kielyik volt az a két budapesti középiskola, amelynek táncosai is résztvettek a konferencián, arról nem maradt adat, csupán annak a keserű emléke, hogy a fővárosi középiskolák meghívott igazgatói távol tartották magukat mind a bemutatótól, mind az azt követő ankéttól, amely végül is szakmai belügy maradt. De meglett az országos elismerés, amit , , 11 tudomásul kellett vennie a gimnázium vezetésének is. Most mar mindenki tudott a kőszegi diákokról, az ezidőben megjelenő Néptáncos 1. száma is mint a középiskolás mezőnyből kiemelkedő együttest tartja őket számon, s ha lehet az együttes körüli harcról beszélni, az ekkor indult meg. Erről a sikerről már a június 22- i Vas Népe is megemlékezik, a Népmüvelés 1957. decemberi számában egész oldalas fényképes cikk foglalkozik a kőszegi diákokkal. Ha pedig a másik pólusról szemléljük az eseményeket, a kőszegi gimnázium táncosai bekerültek a magyar néptáncrnoz12 galom törtenetébe. 9