Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - II. KIBONTAKOZÁS AZ ISKOLÁBAN - A kőszegi Jurisich Gimnázium Népi Együttese 1957-1962.

Az ezt követő velemi táborra már felhívja a figyelmet a megyei lap június 27-i száma, s a befejezésről is közöl tudósítást július 17-én egy diák tollából, megemlítve, hogy a kőszegiek mellett a szombathelyi, celldömölki és szentgotthárdi tanulók milyen élményekben részesültek. S ezek az élmények, bármelyik velemi tábortól nézzük is, évtizedek múlva is szivet melengető emlékek maradtak. Akár 2 hónappal, akár 2 évtizeddel később kerültek is szóba, mindben ott van a romantika, a sokoldalúság, az élmények sokasága, az értékes emberekkel való megismerkedés, az önállóság, a felelősség, a művészi élmény öröme. A romantikát nemcsak a minden évben más-más apropóból megrendezett éjszakai „ balhék" jelentették, hanem a Via gyományossá vált jelszó; „Minden kényelmetlenség biztositva" - legkülönbözőbb megnyilvánulásai is. A maguk által kitömött szalmazsákokon való alvás, a berozsdásodott gulyáságyú kifényesitése, a patak mint fürdőszoba, az árokpart mint ebédlő, az utolsó hajnalok a Szent Viden, mindez együtt és még sok más adta a velemi táborok soha vissza nem térő hangulatát. S mindehhez eleinte hozzájárult az étkezések saját maguk által történő „megalkotása" Magdi néni /Kosztra Pálné/ vagy Mica néni /Csiszár Béla igazgató felesége/ főszakácskodása mellett, ami egyszer még oda is vezetett, hogy élelmiszer hiján egy telefonüzenetre maga az igazgató hozta ki buszon a „hitlerszalonnás" ládát az ebéd lekvárostésztájához. /A fejlődés során 1959-ben odáig jutott az együttes, hogy Velemben saját „géhása" lett, a sárvári Beszprémy Jóska bácsi személyében, s a Megyei Tanács kollégiumi szakácsnők átirányításával enyhített a terheken,/ A sokoldalúság is egyike volt az első évek stratégiájának, hiszen a tánc még az "első az egyenlők között" státuszát töltötte be. A népdalok tanulása és állandó éneklése, a legkülönbözőbb ismeretek közötti szintézisre való törekvés /irodalom - zene - tánc - képzőművészet - történelem társastánc, stb./ a mindenkori foglalkozásokban tették kaleidoszkópszerüen sokszínűvé és mégis egységessé a velemi napok élményeit. A táborvezetés alapelve volt: a háttérben maradni! Legyenek mindig olyan személyiségek a középpontban, akik élményt jelentenek a megszokott arcokon túl is /Kiss Gyula, Nógrádi Géza, Kocsis Gyula, Pungor Ervin már a "családba" tartozott/. így találkoztak és beszélgettek a diákok Jancsó Adriennel, Török Erzsivel, Martin Györggyel, Sárosi Bálinttal, Timár Sándorral, Pesovár Ernővel /akinek akkor még fogalma sem volt arról, hogy mit jelent neki hamarosan a kőszegi együttesi/ és a megyei kulturális vezetés sok, számukra szimpatikus tagjával. így kerültek össze Joós Pista bácsival, 10