Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - II. KIBONTAKOZÁS AZ ISKOLÁBAN - A kőszegi Jurisich Gimnázium Népi Együttese 1957-1962.

II. KIBONTAKOZÁS AZ ISKOLÁBAN A KŐSZEGI JURISICH GIMNÁZIUM NÉPI EGYÜTTESE (1957-1962.) A szeptember nem az újrakezdést, hanem a folytatást jelentette. A Velemben kialakitott stratégia alapján az év legelején már mozgott az iskola az együttes kezdeményezésétől. A vezetőtanár új első osztálya adta a bőséges és értékes utánpótlás zömét, meg a most létesülő zenekar gerincét, amelynek patronálására Kőrösy Tamás ny. karnagy őszinte szeretettel vállalkozott, így jött létre az ősz folyamán a Kőszegi Gimnázium Népi Együttese, amely már szeptemberben iskolai és városi rendezvényekkel állt elő. Erre hivatalosak voltak a Velemben megismert más iskolakbeli diákok meg a velemi tábor Népművészeti intézeti vendégei is. Népballada és népmesei est a „Zárdában" Török Erzsi, Arató Pál, a mesemondó Nagy Pista bácsi és az együttes vezetőjének közreműködésével, majd a Műcsarnok kiállításának bemutatása a Diszteremben /A realizmus mesterei/, amelyet Kiss Gyula nyitott meg és Kónya Lajos nagy hatású irodalmi ankétja követett. Az együttes az iskola életének egyik mozgatóereje lett, ami - ha a naptárra nézünk - óriási jelentőségű volt, hiszen rengeteg energiát maga mögé állítva mindvégig következetesen pozitiv vonalat követett. S aztán jött október vége, ami megint csak részben egyezett meg a mindenhol tapasztalható képpel. A tanterem ablakából látni lehetett a drótakadályt. S ebben az időben csak az nem ment Nyugatra, aki nem akart. Az iskolából napról-napea voltak új hiányzók. Táncos egy sem. /A végén egygyel mégis csökkent a létszám; egy elsős, a legfegyelmezetlenebb fiú, aki az együttesből való kitiltás előtt állt, hagyta itt az országot./ Soha nem lehet elfelejteni egy szürke ősz végi délelőtt pár szavas párbeszédét az együttes tanár- és diákvezetője között; - Hát ti, ti mikor mentek? - Tanár úr, egy táncos?! S ebben a kérdésben állítás volt, az utolsó év közös erőfeszítéseinek, sikereinek az összegezése, ami maradandónak, erkölcsi tőkének, összetartó erőnek bizonyult. Olyan tőkének, ami már - már a félévet veszélyeztette; 8