Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

padjaiban ki lehetett válogatni a tanulók közül, melyik a majori lakó. Sápadt arcukra, vézna, fejletlen testalkatukra rá volt írva, hogy honnan származtakRuházatuk is erről árulkodott: hiányos öltözékben, lerongyolódva jöttök iskolába. De miből is került volna a sok apró gyermek felöltöztetése. A téli hideg napokban saját magam is tapasztaltam, a cselédgyermekek azért jöttek szívesen iskolába, hogy meleg helyen lehessenek és nem kellett otthon az „áporodott" levegőt szívniuk. A legtöbbjük hiányos öltözékben állta körül az iskola kályháját, hogy „beszedje" a meleget, amelyből a lakásukban oly keveset kapott. A cselédek gyermekei sok gondot okoztak az egészségügyi hatóságoknak is. Ezen nem lehetett csodálkozni, hiszen otthonukban a legelemibb tisztálkodásra sem volt lehetőségük. Éppen ezért közöttük lehetett találni a legtöbb mosdatlan, tetves gyermeket. A faluból származó gyermekek félve húzódtak el az iskola padjaiban a majoriaktól, s ezért a cselédgyermekeiknek itt is érezniök kellett kivetettségüket, lenézettségüket. Ezzel az érzéssel nőttek fel, ez az érzés kísérte végig életüket, s ez az érzés táplálta bennük az ellenszenvet a jobban táplált, jobb ruházatú, jobb körülmények között élő emberek iránt. De miből is fedezték a család azon költségeit, melyek a megélhetésen felüli szükségleteik kielégítéséhez kellettek? Az élelmüket a konvenció nagyjából biztosította. Ezenkívül azonban ruházkodniuk kellett, sokszor fordultak orvoshoz, mely egyúttal gyógyszerigénynyel járt, a születés, a halálozás, az esküvő is sok-sok kiadással párosult. Nyitott kérdések sorozata áll előttünk. Hogy miből teremtették elő a ruházkodás, a gyógykezeltetés, a keresztelés, a lakodalom, a temetés, stb. költségeit? Nagyon nagy előretekintés, alapos számítgatás kellett a kevéske kereset szétosztásához. Baromfiakat neveltek, anyadisznót tartottak, hogy ennek malacait eladva néhány pengőhöz jussanak. A baromfiak nagy részét nem a család fogyasztotta el, a tojáspénz pedig sokszor segítette ki az édesanyát a konyhai gondokban. Végeredményben a saját szájuktól vonták meg a falatot, hogy a mindennapi költségeket, kiadásokat elő tudják teremteni. Ismertem olyan családot, ahol a gyermekek lábára akkor húztak először cipőt, amikor az iskolába kerültek. A nehézségeket az a körülmény is növelte, hogy a nagy létszámú családnak legfeljebb csak 2—3 pár lábbelije volt, így a gyermekek csak felváltva mehettek iskolába. A pénztelenség kényszerítette őket arra, hogy az alig iskolás korú 86