Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

legjobb esetben családi nevükön hívták magukhoz: ilyenkor az öregebbeket magázták „Jöjjön ide, Baráth!" — vagy „Hallja maga Németh, megint nem úgy csinált, ahogy kellett volna!" kezdték el a korholást. A büki uradalomban a következő iparosokat, vagy ahogy mondani szokták „mesterembereket" alkalmaztak: Kovács — kettő is volt — közülük az egyik a cséplőgépekhez is értett, a nyáron gépészi szolgálatot teljesített. Bognár, kőműves és szíjgyártó. Mindegyikük az uradalom igényeit elégítette ki, parasztoknak nem dolgozhattak. Mindegyik „mester" .a maga műhelyében végezte el munkáját, kivéve a kőművest, aki ott dolgozott, ahol éppen javítás akadt. Az iparosok az uradalom szerszámaival tevékenykedtek, melyeket az intéző vagy a gazda adott át elismervény ellenében, s ha az uradalomból eltávoztak, a leltár szerint számoltak el. Találkoztam olyan birtokkal — így pl.: Tormáspusztán —• ahol az iparosok saját szerszámaikat használták, de ezért „koptatási díj-at fizettek nekik. Az uradalmak azokat a mesterembereket alkalmazták a legszívesebben, akik nemcsak a saját iparukhoz értettek, hanem „univerzálisak", „ezermesterek" voltak. A bognártól megkívánták, hogy értsen az asztalos, az áos munkáihoz is. A kovács, akkor vált be, ha egyúttal a lakatossághoz és a gépekhez is értett, sőt a 40-es években a villanyszerelést is megkívánták tőlük. A kőműves akkor felelt meg, ha sablonok segítségével cementkerítéseket, cementgyűrűket, cementvályukat is el tudta készíteni. Az iparosok, különösen fiatalabb korukban sokszor változtatták munkahelyüket, akárcsak a cselédek. Keresték ők is a jobb körülményeket, a magasabb bért fizető uradalmakat. Az uradalmak iparosaira szintén jellemző volt a nagy család, sok gyermekkel. Ezért is nőttek a nagygazdaságokhoz egész életükre, s nem tudtak innen önálló iparossá felemelkedni. A nagy család mellett nem gyűjthettek akkora tőkét, hogy saját szerszámokat vásárolhassanak, saját műhelyt nyithassanak, így egész életükre „más szolgáivá" váltak. Munkaidejüket a nap kelte és a nap nyugta határozta meg. Ezért nyáron 14—16 órát, télen pedig 10—12 órát dolgoztak- Ezt a hosszú munkaidőt a reggeli, ebéd és az uzsonnaidő szakította meg, melyek időtartama: V2—IVa óra volt. Ezt az intéző nagyon sokszor ellenőrizte, nem nyújtják-e meg. A kovácsok lovakat, ökröket patkolták meg, az ekéhez a lapos73