Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó László: Szemelvények Sorokpolány térténetéből 1944—1948-ig

la, Horváth József (Pitti) voltak. (4.) A bizottság előbb papíron elosztotta a földet, amit aztán mérnök mért ki. Sok vitás kérdés fölmerült még a bizottság tagjai közt is. Az egyik nagy vitát kiváltó kérdés az volt, hogy a kisiparosok földigénye jogos-e. Végül a bizottság úgy találta, hogy 2—3 holdat nekik is juttatni kell, amelyen megtermelhetik a zöldséget, krumplit és a szükséges növényeket. mert piacról azt beszerezni nagyon körülményes. (5.) A bizottsághoz 209 ember nyújtott be földigénylést, és ebből jogosnak 169 találtatott. Ebből: volt törpebirtokos: 78 volt cseléd: 61 volt napszámos: 29 (6) A földosztásnál két alapvető szempontnak kellett érvényesülnie. Legelőször a volt cselédeiknek, nincstelen agrárproletároknak kellett földet juttatni. Utána figyelembe kellett venni a családtagok számát. (7.) Általában 4—5 holdat osztották egy-egy családnak, és erre még annyi holdat, ahány eltartatlan családtag volt. (8.) A földosztás különösebb ellenállás nélkül, fegyelmezetten zajlott le Sorokpolányban. Érdekességként azonban meg kell említenünk, hogy a Földoisztó Bizottsághoz 200 holdra benyújtotta igényét az időközben pár napra hazatért báró Haupt Buchenrode Félix úr is, aki a földet mint „ellenálló" kérte. A faluban azonban gyorsan értésére adták, hogy jobb minél előbb visszafordulnia. (9.) A Földosztó Bizottság 557 hold szántót, 97 hold rétet, 3 hold kertet és 23 hold gyümölcsöst juttatott az arra érdemeseknek. Harminc házhely és 253 kataszteri hold erdő állami tulajdonba került- (10.) A földosztást a községi elöljáróság 1945. május 14-én jóváhagyta. (11.) Az új gazdák már az első évben megmutatták, hogy jó kezekbe került a föld. Az egész határ egyszerre mozgalmassá lett, egyetlen talpalatnyi föld sem maradt bevetetlen. Pedig nagy erőfeszítésekbe, komoly problémák leküzdésébe került ez — elsősorban a volt Cselédek részéről. Ekét, boronát és minden egyéb felszerelést a nagygazdáktól kellett kölcsönkérniük. Igásállatokat egy részük kapott a volt bárói állományból a szovjet csapatoktól, de nem kévésüknek csak egy igásállata volt. A másikat megint csak a nagyparasztoktól kellett kölcsönkérni, vagy éppen két cseléd fogta össze az egy-egy állatot. A nagygazdák aztán a kölcsön eszközökért és állatokért munkát követeltek. Így általános volt, hogy a volt cseléd a sajátját művelte, felesége pedig a parasztnak kapált. Az ilyen mostoha körülmények ellenére az új gazdák nagyszerűen helyt álltak. Még a 50