Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)
SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek
A községben volt 5 sokgyermekes anya és •— mint már előzőleg említettem a Nőtanács pénzén mosógépet vásároltunk, hogy könynyebben moshassanak a nagycsaládosok. A mosógépet megvettük, használni nem lehetett, mert nem volt villanyóra és konnektor sem a faluban. írtunk az ÉDÁSZ-nak, kértük, hogy segítsenek legalább 1 villanyóra és konnektor felszerelésével. Se válasz nem jöt, se szerelők. Bementem a tanácsra, mint tanácstag 5 asszonnyal és megkértem őket, hogy írjanak a megyei tanács elnökének. Két napon belül jöttek a szerelők. Nagyon kedvesek voltak, elvégezték a munkát és megkérdezték: „Miért kellett a megyei tanácselnöknek írni?" Válaszom: „Azért mer magok nem válaszutak semmit és máma se vóna evígezve a munka". Hát így tudtunk a nagycsaládosok gondjain segíteni. * Társadalmi munkavégzés. A község szépítése, csinosítása folyamatos feladat volt. Először a tanácsház környékén parkírozást végeztünk, ezt követően az óvoda és iskola előtt virágosítottunk, majd fákat ültettünk ahol lehetett. Itt főleg a nőtanácsi asszonyok segítettek. Ezeken túl társadalmi munkában bemeszeltük az óvodát később pedig az orvosi rendelőt. „A jelszó nem avvót, hommenyetek, hanem gyertek. Nem aszóntam előre, hanem utánnam! Magam is mindig kosztok vótam az indulásná, a munkavígzísbe pedig elő jártam. Ha több napos dolog vót, akkor a 18 asszon t úgy osztottam be, hotte máma mísz ide, te meg hónap mísz oda, hónapután pedig űk mennek amoda ... Nem napszámbírbe, hanem ingyér köll megtennyi. Az 50-es esztendőkbe illen munkákra pínz nem vót. Nekem csak bejei entettík, hogy észt vagy azt e kellene vígeznyi, asztán én futhattam, ho hogyan legyen." A Földművesszövetkezetnek is alapító tagja vagyok. „Sokat küszködtünk a rígi avítt bótheliség" gondjainak megoldásán. Felmerült az új bolt létesítésének gondolata, de ismét sok társadalmi munkát igényelt. Megint összefogott a falu a bolt építése érdekében, de a felsőbb vezetésnek is elég sok gondot okozott. Ma áll a bolt és ha a régire gondolok, akkor azt mondom, hogy megérte küzdeni érte. 1952 telén történt, hogy olyan nagy hóförgeteg volt és kenyeresautó már második napja nem tudott kenyeret szállítani a községbe. Jöttek értem: „Nani intíszkeggy, mer a falu kenyér nékű marad!" Elmentem az 143-