Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

Állami Gazdaságba Németh Imre agronómushoz és kértem, hogy .adjon olyan fogatot aki ebben az időben is el tud menni Celldömölkre kenyérért. Kaptam egy szántalpakkal felszerelt székeret, egy pár lóval és kocsissal. Ez az ember egymaga nem indulhatott útnak, mert aznap is ítéletidő volt. Kerestem három jó erős embert, akik hólapátokkal, vaslapátokkal vele mentek és a hóakadályokból ötször ásták ki a fogatot útközben, de a kenyeret meghozták. Ugyanebben az időben történt, hogy olyan hírek keringtek: nem lesz só, és nem lesz cukor. Erre elkezdett mindenki észnélkül vásárolni. Megint szaladnak értem: „Nani tígy valamit, mer ollan tumutus van a bódha az emberek egymás hegyin-hátán tulakonnak sójér, meg cukorér-" Elindultam, hogy megnézzem mi is van tulajdonképpen. „Útközben gondukottam, de hommit tegyek nem gyüt sehogyanse az eszembe. Amikor megláttam a felboldutt tömeget, nannyugalmat erőtettem magiamra és azt mondtam: Elek bácsi! éfogyott-e má az a sok kíszlete ami a mutt héten gyütt? Mer má udba van ám a másik is. Asztán ha valakinek só vagy cukor köll, annak öt kilóná kevesebbet ne aggyon, mer hónapután má mázsatítelbe is lesz mindenkinek, mer nekem má jélesztik, hogy udba van az újabb szállítmán." ösztönösen mondtam mindezt, hogy a keletkezett pánikot megszüntessem. Az emberek lecsendesedtek, hallgattak rám, és vásároltak nyugodtan ahogy ezt máskor is tették. Másnapra már nekem is fogytán volt a só és cukor, féltem, hogy az emberek számonkérik amit ígértem. Szerencsére harmadnapra megérkezett valóban az , áruszállító kocsi amiről én beszéltem anélkül, hogy valamit tudtam volna róla. így egész véletlenül esett egybe az Ígéretemmel. Amikor kellett mindig mentem és intézkedtem. Tudom, hogy azt a kis eszemet túlzottan használtam fel. A rend kedvéért tettem. így vagy úgy, de rend lett, Megfeszített munkát végeztem sokszor, de valakinek oda kellett állni mindig a nehezére, és ez én voltam. * Békekölcsön jegyzéskor sokat kellett agitálni. Házakhoz jártunk és meggyőztük Őket szép szóval, hogy adjanak az államnak, mert különben külső kölcsönt kell felvenni. Később jött a beszolgáltatás. Amikor mentem azt mondták: „Jön a népnevelő!" A másik megcáfolta, hogy a „népnyúzó". Ha krumpli vagy gabona kellett, mindig sikerült elérni amit tőlünk kértek. Ha egy mód volt rá, ha keveset is, de adtak. Sok család előtt le a kalappal olyan rendesen vi144