Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

„Gonduhattya fijam a nipnek nem mindegy ez a hercehurca. Mos meg gyünnek avvó, hogy a csöngei gyerekeknek át kő járnyi Asszonyfára, mer ott jobban tunnak tanítanyi. Hát eddig tuttak a mi tanítójínk tanítanyi? Mos meg ecoere nem, asztán ezer a gyerekek járgyanak át?" Ott több a gyerek és évek óta megvan az állandó létszám — fordítottam az alkudozó hangon. Tudják ki az oka, hogy itt le kell építeni a felsőtagozatot —, ne sértődjenek meg ha kimondom: Maguk asszonyok! Mer nem a tanterem, nem a község nagysága a lényeges, hanem a gyerekek, akik elfogytak az iskolapadokból. Szülni kellett volna, akkor nem lenne most probléma. Hirtelen nagy csend lett. A csendet Nani néni közbeszólása törte meg. Szinte, mint aki érezte, hogy közbeszólásával csatát nyer, föltartotta két kezét és az asszonyok felé lelkesítve kiáltotta: „Ha gyerek kell hát szülünk!" Többször bekiáltotta: „Szülünk, szülünk!" Rákérdeztem: Maga is Nani néni? „én is" — kiáltotta a 60 éven felüli asszony. Erre hatalmas nevetés. Nani néni egyedül maradt az ígéretével. Mondtam: Na asszonyok gyerünk a felajánlással, hadd lássuk, meg akarják-e menteni az iskolájukat? A hangoskodó asszonyok elcsendesültek, és sokan indultak az ajtó felé. Nani néni pedig szinte szemével bocsánatot kérve mondta: „Láttya fi jam, az ember mindenre kípes a falujáért meg az aszszonyokért, asztán most hogyan itt hattak. Pedig fijam magának igaza van." * A község villamosítása 1952-ben fejeződött be. Mindenki már nagyon várta, de azt is tudtuk, hogy segíteni kell. A községben akácfákat vágtak ki, ezeket lehajazták és megfelelő hosszúságúra vágták el, és megkezdték a kb. 1,5 méternyi mély gödrök ásását az oszlopok lehelyezéséhez. Egy hónap eltelte alatt álltak az oszlopok — aki csak tudott mindenki jött segíteni — és ekkor kezdték el dolgozni a villanyszerelak. Később megérkezett a transzformátor állomás és kigyulladt a fény a községben. Minden ház 1 villanyégőt kapott úgynevezett általány fogyasztó „pausál" havi 6,50 Ft díjért. A lámpa a lakásban általában a konyhában volt elhelyezve és este a szobát is tudták világítani vele a hozzátartozó 1,2—2,5 m-es vezeték segítségével. Így villanyóra sehol sem volt (nem volt óra) városok újjáépítése miatt oda kellett felhasználni. Az áramfogyasztást az általány miatt mérni nem kellett. Nagyon örültünk a villany bekapcsolásának, mert a környéken már mi voltunk az utolsók, ahol nem villany világított. Addig nem is volt probléma, amíg csak világításra kellett. 142