Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

a gyerekeknek. Mondta is az igazgató: „Maga adja nekik Nani néni, magától jobban elfogadják." Én aztán osztottam nekik. A gyerekek először csak a nemzeti zászlók után kapkodtak, vitték, len^ gették, de a pirostól vonakodtak. Mondtam nekik: Mi az nem kell a vörös zászló, vagy anyátok mondta, hogy ne fogadjátok el? Aztán semmit sem néztem, belenyúltam a kosárba: „ahogyan gyütt, — nesze vüdd!" így aztán kiürült a kosár. A gyerekek lobogtatták a sok apró zászlót, mint izzó lángnyelvek csaptak fel a soraikból, Ünnepély után hazavitték így a családba is elvitték a március 15-i ünnep hangulatát, no meg a vörös zászlót! „Az iskolakörzetesítés: 1964-ben került sor a körzetesítés legnagyobb „csatájára" Csöngén, melyet a művelődésügyi osztály akkori vezetői nyertek meg a felbőszített szülőkkel szemben. Egyébként az egész körzetesítés során itt került sor a tanulók, helyesebben a szülők részéről „sztrájkra"', ugyanis 3—4 napig nem engedték átjárni a szülők a gyermekeket Ostffyasszonyfára." (6) Laky Rezső népművelési felügyelő: Nani néni az örök szószóló Csönge község nem tartozik az elmaradott Kemenesaljái falvak közé, de népe sokszor nehezen hitt a jövendőben, és nehezen tűrte el a fejlődés diktálta változásokat. Szerencse, hogy vannak egy különös meggyőző erővel rendelkező asszonyok: Bőczén Pálné, a meszsze földön ismeretes Nani néni. Sokszor tette helyre a falu gondját, és orvoslást keresett a közösséget vagy egyéneket ért sérelmekre. 1964. augusztusában a csöngei községi tanácstól telefonon keresték a celldömölki járási tanács művelődésügyi osztályát és meglepődve hallgattam a drót másik végén a jajveszékelőt, a Nani nénit. Észrevettem, hogy a beszélő hangját elnyomja a tömeg hangzavara. „Fijam gyüjjenek ki azonnal Csöngére, mer ha nem gyünnek, emberhalál lesz. Azonnal üllenek autóba, itt várgya magokat 40 asszon a Közsígházán." Pillanatok alatt ott lettünk, és akkor lepődtünk meg, amikor a sok asszony rohant az autóhoz. Én, mint a falu népét és Nani nénit is jól ismerő szálltam ki először. „Észt ne bánosatok, ez aranyos jó ember ennem tehet rúla". Miután mindenki mondani akarta a maga igazát lecsillapítottam őket, hogy egy fontos ügyet mégse az út közepén intézzünk el, hanem menjünk a tanácsházba. Hallgattak a szép szóra és együtt mentünk az irodába. Megnyugtattam őket, hogy mindenkit meghallgatunk és mindenki elmondhatja ä panaszát. Nani néni kezdte azzal, hogy az ő községüket igen megbolygatta, hogy először beagitálták a tsz-be. Mikor már ebbe belenyugodtak, akkor meg jöttek azzal, hogy menjenek az állami gazdaságba dolgozni. 141