Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

génységük ellenére nagy gonddal nevelték őket. Orvos létemre csodálkoztam azon, hogy Nani néni nem roppant össze a két tragikus haláleset után. Átélte, átvészelte és ez a fájdalom nem magábaforduláshoz vezetett, nem húzódott vissza. Ekkor kezdett mások gondjaival törődni. Mindig tudta, hogy hol van beteg a háznál. A betegeket meglátogatta, vinni nem tudott nekik semmit, mivel magának is alig volt. A hozzátartozókat ösztönözte, hogy hívjanak orvost, gyógyíttassák a beteget. Gondoskodása, figyelme mindig arra fordult, ahol valami bajra orvoslást kellett keresni. így indult el tevékenysége a közösség felé. * A családfa vizsgálata során, kutatásaim alkalmával rádöbbentem arra, hogy „NANI" néni emlékezete mélyben a hományban kutat. Nehezen elkap egy gondolatot és abból kibontja a többit. Néhány mondattal — esetenként csak 1—2 szóval — elmondja a történteket. Ennyit tud hirtelen, ez tükrözi az emlékezőképességét. Családtagok kutatása során csak a nagyszülőkig (anyai ágon már eddig se) nyúlik vissza történeti emlékezete. Kiemelkedik a testvérek születése, halála, hogyan következnek egymás után; majd a házasságkötés, a gyermekek születése — később a haláluk és az egyedülmaradás. Ezek a család életében a mérföldkövek, a folyamatosság megszakításai. Érzelmi szálak kötik össze. Az érzelmi szálak elmossák a történeti szálakat. Események jutnak eszébe emberekkel kapcsolatban. A szülő-gyermek kapocs visszaemlékezéseiben a kor nevelési elvei is felismerhetők. Ez maradt meg emlékezetében, nem az általános, hanem a különös. Jellemző a ragaszkodás a hagyományos rendhez. Ezt bizonyítja az az eset, hogy Nani nénivel az apa, az élet egy megrázkódtatással teli pillanatában tud csak igazán beszélni. Az anya és gyermek közti beszélgetés kapcsán Nani néni megállapítja, hogy „Szavai nehezek, súlyosak voltak" amikor azt mondja a családnak: „Azok gazdagok, mi meg szegények vagyunk." Azt már nem veszi észre, hogy ő ugyanilyen „nehéz és súlyos" szavakat használ, (ezt nem nevezi anyai örökségnek sem): „jobb az uraknak és nehezebb a cselédnek" .„A gond nagy úr jobban parancsol mint bármilyen kényszerítő törvény". „Nyáron a kenyér, télen a fa keresete parancsolt neki" és még sok helyen találkozunk ilyen tömör megfogalmazásával az akkori nehéz időknek. Természetes, hogy az egész életben erre nem emlékezik, mert mindig így történt. Észre se nagyon vették, megszokottá, általánossá válik s elszürkül. így ami általános az természetszerű, emlékezetében homályban él; csak a különös az ami elemi erővel tör elő és vonja maga után az általánost is. 131