Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Nádasdy Lajos: A három nevű ember

NÁDASDY LAJOS A HÁROM NEVŰ EMBER Kemenesalja kies tája a szülőföldje, akárcsak Berzsenyinek, és Dukai Takács Juditnak. Mindkettőnek rokona is. Dukában született, százhetvenöt évvel ezelőtt, 1799. július 3-án. Bár a maga korában híre, neve hazánk egyik sarkától a másikig ismert volt, ma irodalmi körökben is alig emlegetik. Talán éppen a három név miatt van ez így, mivel ha ismeri is valaki STETTNER Györgyöt, a pápai jogakadémiai professzort s e néven megjelentetett munkáit, kevésbé tudja azt, hogy ő ZÁDOR György váltótörvényszéki és curiai bíróval azonos, és sejtelme sincs arról, hogy FENYÉRI GYULA író, kritikus és műfordító, valamint nyelvész neve alatt is ő rejtőzik. Élete, munkája, személye frappáns példája annak, hogy a honismereti mozgalomban és a helytörténeti kutatásban résztvevőknek milyen alapossággal kell a múlt közéleti embereivel, a tájban született, de országos hírre emelkedett egyénekkel foglalkozva az adatokat összeszedni és az eredményeket összefogüalva közzétenni. Zádor György — maradjunk ennél a névnél, miután 1848-foan megmagyarosította idegenes hangzású nevét, e néven élte le életének utolsó szakaszát — korán árvaságra jutott, öt testvérével együtt özvegy édesanyja nevelte. A tehetséges fiút a német nyelv megtanulására Kőszegre küldte, majd a felsőbb iskolákat Pápán végeztette el vele. A jogakadémiát Győrben fejezte be, s 1821-ben, éppen édesanyja elhialálozásának évében, letette az ügyvédi vizsgát. Ez után pár évig Duikában élt, majd Pestre költözött. Néhány hónapi ott-tartózkodás után Blumentálban, később Világosvárott uradalmi ügyész. Innen 1826-*ban újra Pestre költözött. Ebben az évben meg is nősült, feleségül vévén nyolc éve reá várakozó jegyesét, Thaly Júliát, Thaly Istvánnak, Komárom vármegye főbírájának leányát. Budán telepedtek le, és ügyvédi gyakorlatot folytatva, nagyon széleskörű irodalmi munkásságot fejtett ki. Továbbra is fenntartotta már tíz évvel korábban elkezdett levelezését Kazinczyval. Évek múltával Kazinczy, a korszak irodalmi vezére, azt mondhatjuk kissé merészen, hogy elsődleges kritikusának tekinti Zádort. Régebbi munkáit, átdolgozás után és kiadás előtt neki küldi meg bírálatra, s újkeletű munkáiból is sokat. Ismételten is olvashatjuk Kazinczy levéléiben az erre utaló sorokat: ,,E dolgozásaimra is kikérem az Űrnak ehhez hasonlító, sőt nemcsak grammatikai hanem stylisticai igazításait is. Nincs az ilyennél becsesebb baráti szolgálat! ... én a Fenyéry és a Bajza ítéleteit érdeme szerint tudom is akarom is becsülni." 159