Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Nádasdy Lajos: A három nevű ember

Fenyéry Gyula néven írta a korabeli lapokba kritikáit, verses és prózai műveit, nyelvészeti cikkeit. Személyes barátságba került Bajzával. Deák Ferenccel, Fáyvál, a két Kisfaludyval, Szemerével, Toädyval. Egészen benső, mondhatnánk testvéri barátság fűzte Vörösmartyhoz. Ez hónapokon át a Zádor család otthonában élt, miután a Percei családnál vállalt nevelői állásáról lemondott. Levelezésüket bensőséges szeretet hatja át: „Édes Lelkem Barátom! ... Csókollak ezerszer legigazabb barátod...". Még Vi'lágosvárról, legényemberként ezt írja Zádor Vörösmartynak: „... Te, édes barátom! semmit se búsulj. Ha meg nem tudsz élni: jere hozzám; míg nekem lesz egy falat kenyerem, addig te sem halsz meg éhhel, e felől légy teljesen meggyőződve." Két évvel később, 1827. szeptember 28-án Kazinczyhoz a következőket írta Zádor: ,,Én a tavasznak s nyárnak nagy részét utazásban töltöttem. Május utóján indultunk el Csépről Vörösmartymmal; Pannonhalmon és a pázmándi magányban Horváth Endre s Guzmics szobájában gyönyörrel szemléltük a tekintetes úr olajfestékű képét, mellyben én sok hasonlatot találtam a John metszetéhez. Pápán Pápaynak már csak temetésére értünk. Dukában testvéremet s Kehidán a Szála melllett Deák barátunkat látogatók meg, testvéröcscsét az országgyűlési követnek, itt láttuk az öreg bű szolgáit, ki a Deák-háztöl két hétig hordott tátkon élelmet J. S. Jánosnak, midőn ott az erdőkön bujdoklanék. Június 15d valánk Sümegen Himfynél s valami két órát itöiitöttünk vele. Vörösmarty július elején jőve meg Pestre, s az óta szállásomon mulat; most Eger ostromát dolgozza Auróra számára; s ha elvégzendi, minden kéréseink: s tanácslátaink ellenökre Székes Fejérvárra szándékozik az ügyvédi pálya gyakorlása végett. Én sok szép órákat köszönök náüam mulatásának; a napokban Bártfay látogatta meg, s ma Czuczor, az epikus Benedicinus, ki a Vak Béla idétti aradi gyűlésit dolgozta a Handbuahba." Helytörténeti érdekessége e levélnek az a mi számunkra, hogy Dukában vendégeskedett hazánk egyik legnagyobb költője, Vörösmarty Mihály, s netán Kisczelliben ás megfordult, legalább átutazóban, mivel a postaút Pápáról Kisczellen át vezetett. A helytörténeti adatnál maradva, az 1825. június 10-én Simonyiból Vörösmartyhoz írott levélben ezt olvassuk: „Vidosné kedves testvéremhez ide Simonyiba jöttem. ... Június 7dikén délután egy óra tájban egy kegyetlen felszéllel (támadt rettenetes tűzi veszedelem alkalmávail szegény testvéremnek minden gazdagsága kevés percek allatt füstiben s hamuban enyészett el, s ezen helységnek egy negyede porrá égett. Én elég szerencsés valék szerencsétlen testvéremet, kit a Végzet férjének a múlt novemberben történt halálán 160