Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Szerdahelyi Pál: Csöngei mozaikok Weöres Sándor gyermek-és ifjúkori éveiből

meg lekvároskenyérrel, tejjel, kávéval. Emlékszem, édesanyja így szokott szólni hozzá az uzsonna alkalmával: — Jó kis Cinám, kínáld csak szépen a kis vendégeidet, utána aztán játszhattok tovább ... Nagy öröm fogott el engem is, meg a többi játszópajtását, amikor néha bemehettünk vele a kastélyban levő „cifra szobába", amelyik tele volt mindenféle játékokkal. Egyik játszópajtásunk, Bókkon Pista gyakran jött késve játszani. Hát Cina elhatározta egyszer, hogy megtréfálja Pistát. Az udvarban álló kis szaletli ajtaja fölé teli vizesvödröt tett egy madzaggal, és mikor megérkezett a notórius későinjövő, nyakába zúdult a víz..." „Együtt jártunk iskolába, és jól emlékszem, amikor énekelitünk, Cina mindig befogta a fülét, nem bírta a gyerekek éneklését. Az: énekóra alól fel is mentette őt a tanító úr, Szabó Dezső..." „Mikor későibb, egyszer Cina apja fia verseit ha'llotta a rádióban, elkezdett sírni és elcsukló hangon mondta: — Nagy ember lett a fiam! Édesapjának különben rendszeresen, úgy tudom havonta küldött pénzbeli támogatást, de azt a takarékba rakta. Mikor aztán Cina hazajött látogatóba, s apját kopott ruhában találta, azt mondta neki: — Hát édesapám, én magának ételemre, meg ruhára küldöm a pénzt, mért nem használja arra? Mire az apja: — Neked raktam félre, fiam. Egyébként a Bárdossy Géza házában lakott az öregúr ebben az időben, így hallották többen ezt a beszélgetést." * * * Bókkon István (1911) nyűg, vasutas is Weöres Sándor gyermekkori barátai közé tartozott. Szívesen emlékezik vissza az együtt töltött évekre. „Cina már 4—5 éves korában tudott folyamatosan olvasni. Iskolába is együtt jártunk, de ő sokat betegeskedett, gyakran hiányzott. Ezért több osztályt magánúton végzett, csak vizsgázni járt be az iskolába, öt osztályt járt Csöngén, utána Szomibathelyre adták be, a reálba. Törékeny, gyenge fizikumú gyerek volt." „A kastélyban én is nemegyszer jártam, gyakran játszottunk a „cifra szobában". Emlékezetem szerint 9 szobás volt a kastélyuk, földszintes épület, szépen berendezve. Kb. 200 kataszter hold birtokuk volt. De sokat játszottunk kora tavasztól késő őszig a kertészkertben is, ahol a lusztház is állt. Legtöbbször négyesben játszottunk, Cina meg én, Koronczai Jóska, meg Gömböcz Lajos. Mi voltunk a legjobb barátai. Soha nem veszekedtünk. Cina mindig igen jó gyerek volt és jó pajtás. A kertészkertben azért is szerettünk játszani, mert ott soha nem látott, gyönyörű virágok nyíltak, és nálunk ismeretlen, hatalmas fákat láttunk. Talán 10 kataszter hold nagyságú volt ez a kertészkert." 153