Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Szerdahelyi Pál: Csöngei mozaikok Weöres Sándor gyermek-és ifjúkori éveiből

,,Mikor Kodály Zoltán, a híres zeneszerző Csöngére jött, úgy emlékszem, 1934 táján lehetett, akkor a Cináéknak volt a vendége. Hintóval mentünk érte a oelli állomásra, mert akkor még nem járt busz erre, és Cina engem is magával vitt a hintón Kodály elé. Kodály Ceíllből jövet egész úton sokat beszélgetett Oinával, aki akkor már egyetemre járt." „Ügy 18—20 éves legények lehettünk már, amikor egyszer a csöngei búcsú napján, szeptember végén együtt szórakoztunk, és egyszer csak egészen váratlanul nekem szegezi Cina a kérdést: — Mondd, te Pista, miért van az, hogy én gazdag vagyok, te meg szegény? Pedig hidd el, én olyan szívesen adnék neked, megosztanám veled mindenemet, mert nekem nem kell a föld, se a vagyon. .. Gyakran kihozott tőlük egy-egy zsombor diót, és szétosztotta a játszópajtásai között, meg a többi falubeli gyereknek is szívesen adott, mert szerette a szegényeket, barátkozott, szóba elegyedett velük, érdeklődött a sorsuk iránt, és nemcsak sajnálta őket, hanem segített is rajtuk, ahogy tudott. Azt mondhatom, hogy nem annyira a nagygazdák gyerekeivel barátkozott, hanem a szegényebbekkel, és sohasem nézte le őket..." „Én is tudok arról, hogy Cina havonta küldött pénzt az apjának, de az nem nyúlt hozzá, hanem betette a takarékba, mert benne volt a büszkeség, hogy „nem szoruiiok a fiamra!" Apját szigorú, kemény embernek ismerte az egész falu, de édesanyja szelíd, jólelkű aszszony volt, akinek Cina vált a mindene ..." > „Cina félesége, jobban mondva aktkor 'még csak meny asszonya, szintén verseket szokott írni, és lejárt Csöngére, aztán együtt láttuk őket a határban sétálni ...' * * * Dr. Nagy Imre (Szombathely) állatorvosként működött évtizedekig Ostffyasszonyfán és Csöngén. Weöres Sándor ifjúkori barátja volt. ö is elkezd kutatni a régi emlékek között. „Csöngén működött annak idején a répcelaki volt Stauffer sajtgyárnak egy sajtfeldolgozó üzeme, a Szalay-féle házban. Gyakran összejöttünk itt beszélgetni, szórakozni a sajtmesternél, Zsirai Lajosnál. Ha jeli emlékszem, 1933-ban — Cina 20 éves volt akkor — október utolsó estéjén is együtt poharazgattunk 'hármasban, és már éjfélbe nyúlt a beszélgetésünk. Cina éjfélkor hirtelen feláll és búcsúzni kezd ezekkel a szavakkatt: „Most már itt van a november, Isten veled, te sajtos ember!" „Állandóan és művészien tudott rögtönözni." 154