Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Szerdahelyi Pál: Csöngei mozaikok Weöres Sándor gyermek-és ifjúkori éveiből

„Emlékszem Csiszár Miklós mérnökre is, aki kőszegi tanító fia vdit és az állástalan diplomások szomorú éveiben egy telet töltött Csöngén is, mint Sándorka házitanítója és korrepetitora. Később Csepelre került. * * * Weöres Sándor néhány egykori iskolatársát és a nép köréből származó játszópajitásáit is meginterjúvoltam. Hogyan él emiékezetükben ma az egykori „uri" játszópajtásuk? Elsőnek álljon itt Balogh Károly (1909) visszaemllékezése. „Bár én négy évvel idősebb vagyok Cinánál, mégis a játszópajtásai közé fogadott. Soha nem nézett le származásom miatt. Még csak 4—5 éves lehetett, — arra jól emlékszem, hogy még nem járt iskolába — már akkor meséit nekünk sokat idegen országokról, messze tájakról, például Abbáziáról is, az Adriai tenger kék vízéről. Nem tudom, talán szüleitől hallott ezekről? Aztán képeskönyveket hozott ki, és azokból olvasott fel nekünk, meg képeket mutogatott, és szépen elsorolta, hogy melyik kép mit ábrázol. Emlékszem, sorba mutogatta nekem is az olasz városok képeit: ez itt Firenze, ez itt Milano, ez meg Róma, és így tovább. Nemegyszer kezében tartotta a könyvet, de bele sem nézett, úgy mesélt, mintha olvasná..." „Cina mindig eljárt a templomba az édesanyjával, de amikor megszólalt az orgona és elkezdtek énekelni, a kis Cina elkezdett sírni, és ki kellett vinni a templomból..." „Volt egy öreg diófájuk a 'lenti házuk udvarán, mindig ott szokott ülni jó időben a fa tövében, olvasott és írta a verseket," „Édesapja egyszer — neki más elfoglaltsága akadt — rábízta a magtárat cséplés, behordás idején. De Cina igen „demokratikusan" hajtotta végre az apjától kapott megbízatást, mert azt mondta a munkásoknak: — Emberek, akinek nincs elég kenyérgabonája, az vihet innen, mert nekünk van elég! Aztán vitte a bort a munkásoknak, jóltartotta őket, olyannyira, hogy jónéhány gabonás zsák kiömlött, mikor hordták föl a padlásra. De azért az öreg Weöres Sándor miatt nem mertek elvinni a gabonából. Mikor aztán megjött az édesapja, bizony nem dicsérte meg a fiát. .." * * * Balogh Béla (1912), az imént hallott Balogh Károly testvére is a a játszópajtásai közé tartozott. Most őt vallatom a régi, kedves emlékekről. „Sokat játszottunk Cinával bujóst, meg indiánosdit. Egyszer Cina tengerészkapitány volt a játékban. Mindig meg szokta hívni játszópajtásait uzsonnára. Édesanyja kínált bennünket almával, vajas152