Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Szerdahelyi Pál: Csöngei mozaikok Weöres Sándor gyermek-és ifjúkori éveiből

Weöres Sándor és Károlyi Amy Csöngén Kimagaisfióan intelligens, több nyelven beszélő édesanyja oltotta belé­je az irodalom szeretetét és tanította már 4—5 éves korában(!) né­metre, franciára. S ez a társtalan ifjú a könyvek csodálatos birodal­mában talált társakat magának egy életre. De az emlékek kutatása során az is kitűnt, hogy gyermekkori játszópajtásai és iskoüatársai világában is sokszor elfeledte a társtalanság kínzó érzését. S ezek az egykori, falubeli játszótársak, gyermekkori barátok máig sem fe­ledték el régi, kedves ,,uri" pajtásukat, és ma is szívesen és sok szeretettel emlékeznek világhírű költővé lett társukra. Az alábbiakban most ez a régi, kedves, „gyermekkori Csönge" emlékezik reá. Olyanok szólalnak meg mind a tizenegy interjúban, akik közelebbi viszonyban, barátságban, ismeretségben álltak a gyermek és ifjú Weöres Sándorral. Egykori iskolatársak, régi játszó­pajtások, ifjúkori barátok, volt tanítói emlékeznek, és az emlékek színes mozaikjából elénk villan a költő gyermek- és ifjúkorának egy-egy hiteles részlete. Az elénk táruló valilomásokból kirajzolódik a családi kör, az ,,uraságék" és a falu népének viszonya, de a gyer­mek és ifjú "Weöres Sándor számos jellemvonása is: mohó olvasási, művelődési kedve, gyötrő tudásszomja, felülemélkedni-akarása a 146

Next

/
Oldalképek
Tartalom