Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Gecsényi Lajos: A ausztriai magyar katonai emigráció a Hadügyminisztérium Katonapolitikai Csoportfőnökség célkeresztjében. – A Dósa Attila és Kovács Attila elleni akciók, 1949–1950

rentúlra.4 Volt azonban egy olyan csoport, zömében a magyar királyi honvédség hajdani hivatásos tisztjei, amely nem kívánt hazatérni és Ausztria déli részén, Tirolban és Karintiában, az angol és francia zónában próbált megtelepedni. A francia megszálló csapatok parancsnoksága, összhangban a francia külpolitikának a térségre vonatkozó elképzeléseivel, rokonszenvvel figyelte az emigrációt választó tiszteket. Ezt mutatta, hogy 1946 októberében Levalt-Jezierski László vezérkari ó'rnagy parancsnoksága alatt olyan fegyveres egységet szerveztek soraikból, amely jelentős fegyverzettel ellátottan francia raktárak, intézmények ó'rzését végezte a megszállási övezetben. Természetesen a francia hírszerzés is élt a kínálkozó lehetőséggel és igyekezett felhasználni a katonákat a magyar viszonyokkal kapcsolatos információk szerzésére. Ilyen feladattal bízták meg már 1946-ban Innsbruck környékén Kovács Attila Ludovikát végzett fiatal hadnagyot és több társát.5

Közben szemet hunytak afölött, hogy a tisztek, akiknek zöme minden magyarországi átalakulást elutasított és élesen szemben állt nemcsak a kommunistákkal, de a demokratikus polgári erőkkel is, megkezdje önálló szervezetei létrehozását.4 5 6 Mindenekelőtt azzal a céllal, hogy összegyűjtse a magyar katonákat, segítse őket mindennapi gondjaik megoldásában, tovább vándorlásukban, ápolja a bajtársi szellemet, támogassa a Magyarországról menekülő egykori baj társait. Nem titkolták azt sem, hogy a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között kialakuló esetleges fegyveres konfliktusban a nyugatiak oldalán önkéntes szolgálatot vállalnának a kommunista rendszer elleni harcban. Már kezdetben két szövetség körvonalazódott: a kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes irányításával szerveződött Magyar Szabadság Mozgalom, amely magába foglalta a hajdani cserkészeket éppúgy, mint a politikai elit képviselőit is, a másik a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (továbbiakban: MHBK) néven alakuló egyesülés. Ennek egyik elődszervezeteként alakult meg Karintiában Adonyi-Naredy Ferenc vezérkari őrnagy irányításával a Honvéd Bajtársak Közössége nevű egyesület. A katonák több irányból indult kezdeményezéseit 1948 őszén kisbarnaki Farkas hathatós közreműködésével, Zákó András vezérőrnagy, a magyar honvédvezérkar 2. osztálya - hírszerzés, kémelhárítás - és az Államvédelmi Központ háború alatti utolsó vezetője, kovácsolta össze végül is egy szervezetbe. Zákó és a szintén Tirolban tartózkodó Korponay Miklós vezérkari százados voltak azok, akik a nyilas uralom utolsó hónapjaiban Kopjás mozgalom néven egy magyarországi illegális partizánmozgalom létrehozását készítették elő.7

~T ...... ' ....—------- x/'“' 1 ■

4 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) P 1362. A Magyar Vöröskereszt iratai. A Magyar Vöröskereszt ausztriai és németországi kirendeltségének jelentése 1946. január 1.-június. 20-a között végzett munkájáról.

5 Österreichisches Staatsarchiv (továbbiakban: ÖStA) Archiv der Republik (továbbiakban: AdR) Bundesministerium für Inneres (továbbiakban: BMfl) Öffentliche Sicherheitsdirektion (továbbiakban: ÖfS) 741/1950.

6 Barcsay Edit külügyminisztériumi segédtitkár már 1945 októberében azt jelentette a francia megszállási övezetben tett körútjáról, hogy a zónában szélsőjobboldali csoportok erőteljes propagandát folytatnak a hazatérni akaró katonák és egykori deportáltak (!) visszamaradása érdekében. MÓL Külügyminisztérium TŰK iratok IV. 2. 66/sajtóres./3/1945.

1 Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza, 1945-1985. [Bern], 1985.42-47. p.; Zákó életéről és működéséről, az MHBK tevékenységéről a legújabb összefoglaló Ungváry Krisztián: Az MHBK szürke eminenciása: Zákó András és az ellene folytatott állambiztonsági eljárások. In: „...nem leleplezni, hanem megismerni és megérteni” (Romsics Ignác). Tanulmányok a 60 éves Romsics Ignác tiszteletére. Szerk. Gebei Sándor, ifj. Bertényi Iván, Rainer M. János. Eger, 2011. (továbbiakban: Ungváry, 2011.) 483-498. p.

130