Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Kaposi Zoltán: Nagyipari vállalkozások Nagykanizsán, a dualizmus korában
\ V V honosítottak meg a városban. Harmadrészt pedig egyre több részvénytársaság alakult meg, amelyek révén már jelentős tőkeerőt feltételező beruházások valósulhattak meg. Jelen tanulmány terjedelmi keretei között nincs lehetőségünk minden egyes kanizsai gyárat bemutatni, ezért a továbbiakban az előbb említett típusok legjellegzetesebb eseteit próbáljuk meg jellemezni. A KISÜZEMEK GYÁRRÁ FEJLESZTÉSE A városban az egyik legnagyobb gyár a Stern Mór tulajdonában lévő, eredetileg 1863- ban alapított tégla- és cserépipari vállalkozás volt. A Stern-cég eleinte termény- és fakereskedelemmel foglalkozott. A téglagyárat a Déli Vasúttól bérelte ki Stern J. Mór, amit aztán 1883-ban meg is vett. A telep a város déli részén, a vasútállomással szemben helyezkedett el. A cég irányításába az alapító bevonta fiát is. Ezt a telepet fejlesztették gyárrá az 1890-es években, kihasználva az emelkedő építőanyag-keresletet. A Stern- gyár nemcsak a városban, hanem annak széles környékén is értékesített, sőt termékeivel eljutott a Balaton vidékéig, illetve a horvát területekre is. Különösen az alapító fia, Stern Sándor alatt futott fel a termelés. Stern Sándor jó üzletemberként széles körű közgazdasági ismeretekkel is rendelkezett, valamint jelentős közéleti tevékenységet is végzett.14 A cég termékei híressé váltak, a foglalkoztatása folyamatosan bővült, a 20. század elején már elérte a 150 főt, az 1. világháború előtt pedig megközelítette a 200- at. Munkásainak több, ma is meglévő lakást épített. Az iparági koncentrációt mutatja, hogy Stern 1910-ben megvette a városban lévő másik, az 1893. évi alapítású Haba-féle téglagyárat. A Stern a város becsült famíliája volt, üzletközpontjuk a Rozgonyi utca elején, annak Fő térre néző oldalán állt.1’ Hasonló változások mentek végbe az 1835-ben alapított Blau Mór-féle szeszfőző üzemben is. A lényeges fejlesztések az alapító unokái, Lajos és Béla nevéhez fűződnek. A Fő tér északi oldalán lévő telken található likőrgyárban Magyarországon elsőként végeztek francia módszerű konyaklepárlást. Konyakjukkal több magyar város ipari kiállításán nyertek aranyérmet; a millenniumi kiállításon díszoklevelet kaptak, külföldön pedig Bordeaux-ban, Brüsszelben, Londonban és Chicagóban tüntették ki a céget aranyéremmel.16 1897-ben elnyerték a császári és királyi udvari szállítói címet. Konyak, rum, likőr, pálinka mellett sósborszeszt is gyártottak. A gőzerővel működő pálinkafőzdében évenként 4000 hl bort és 3000-4000 hl törkölyt, valamint 1000 hl seprőt égettek. A munkások száma 25-30 között mozgott. 1896-ban berendezték az első hazai fémkupak gyárat, ahol napi 50.000 palackra való kupakot gyártottak, s ahol néhány gépész mellett mintegy 20 munkást is alkalmaztak.17 Bécsben és Budapesten főképviselőségeket, számos nagyvárosban ügynökséget tartottak fenn. Két ügynökük járta a Monarchia városait, termékeiket Szerbiában, Bulgáriában, Indiában és Amerikában is ismerték. Blau Pál a 14 Benedek Rezső: Zala aranykönyve. A mi értékeink. Nagykanizsa, 1938. 88. p. 13 Tamóczky Attila: Hol. Mi? Kanizsai házak és lakói. Nagykanizsa, 2010. (továbbiakban: Tarnóczky, 2010.) 712. p.; Internetes változat: www.nagykar.hu 16 Nagykanizsa r.t. város lak-és czim-jegyzéke. Szerk. Füredi János. Nagykanizsa, 1906. (továbbiakban: Füredi, 1906.) 328. p. Erre utal, hogy Stern J. Mór az 1882. évi adójegyzék szerint a város 14- legnagyobb adófizetője volt. ZML NVL Vti. Közig. ir. 342/1883. 1' Zala megye kereskedelme és ipara az 1896. évben. = Zalai Közlöny (továbbiakban: ZK), 1898. jan. 15. 1-2. p. L217-A
