Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Faragó Tamás: Statisztikai adatok a lakosság 18–20. századi egészségi állapotáról. – A Borsod vármegyei katonaállítási adatok tanulságai
végéig nem, vagy alig használta azokat. Ráadásul a kórházak betegeinek társadalmi összetétele minden valószínűség szerint hosszú ideig meglehetó'sen eltért a teljes társadalométól, hisz a 19. század utolsó harmadáig jelentős részben a marginális csoportokba tartozókból kerültek ki.3 Fentieket azért írtuk le, mert testmagassággal kapcsolatos kutatásaink során felfigyeltünk egy olyan forráscsoport egészségügyi állapotokat tartalmazó adataira, amelyeket eddig a hazai kutatás nem igazán értékesített. A katonai sorozási iratokról van szó, amelyekből a demográfiai szempontból (is) fontos testmagasság adatok mellett számos részletes, az újoncok egészségi állapotára vonatkozó információt is találtunk. Az újoncok, illetve sorozottak egészségi állapotára vonatkozó adatok, amelyek e forrástípusban fellelhetők, két szempontból is fontosnak mondhatók. Egyrészt, mint fentebb már említettük, egészen a 19. század végéig a halálokokon túlmenően alig találunk más, viszonylag pontos, és tömegesen előforduló, az egészségi állapotokra vonatkozó adatot, különösen nem az élő népesség egészségügyi viszonyaira nézve. A szóban forgó forráscsoport másik jelentősége pedig tartalmának időbeliségében rejlik. Köztudomású ugyanis, hogy a népmozgalomra és az egészségügyi állapotra vonatkozó hivatalos statisztikák tartalmilag és minőségileg csak a 19. század végén váltak megfelelő pontosságúvá, vagyis akkor, amikor az ország népessége már közel 2 évtizede a demográfiai átmenet állapotában élt. Ezzel szemben, a régi katonai sorozások alkalmával keletkezett források segítségével a még a hagyományos demográfiai rendszer keretében élő populáció egészségügyi állapotáról is nyerhetünk információkat. Jelen ismereteink szerint, tehát ez az egyetlen olyan adatcsoportunk a 19. század vége előtt, amely nagyszámú adatot ad egy olyan népesség - a homogén csoportnak tekinthető fiatal férfiak - egészségi állapotára nézve, akik még nem a halálukon voltak. Bár ez az adatállomány nem mondható teljes körűnek, mert nem tér ki a népesség további jelentős szegmenseire - nők, gyermekek, középkorú és felnőtt népesség -, ugyanakkor viszont a katonai sorozási anyagok esetében látszik a legkomolyabb esély - köszönhetően a sorkötelezettség általánossá válásának a 19. század közepi Európában - a széleskörű reprezentativitás elérésére. Ráadásul e források elemzése szerencsés esetekben, időben akár egészen a 18. század elejéig-közepéig is visszavihet bennünket. A szóban forgó forráscsoportot eddig, mint említettük, a történeti demográfia és az egészségügy története szempontjából a hazai kutatás igen kevéssé hasznosította. Főként a humán antropológusok elemezték a katonai sorozások adatait, számukra azonban elsősorban a testmagasság, illetve testi fejlettség és ezeken keresztül az akcelerációs folyamat alakulása jelentette a fő kérdést, nem a népesség egészségi állapota. A sorköteles fiatal férfinépesség újabb antropológiai vizsgálatai ugyan már erre is odafigyeltek, adataik azonban főként csak a 20. század utolsó harmadára terjedtek ki, vagyis arról az időszakról szóltak, amikor egyrészt már számos más, részletesebb forrás is rendelkezésünkre áll az egészségi állapotokról, másrészt mind 3 Erre utal azon adatunk, miszerint a miskolci közkórház betegeinek 61%-a 1880-ban még a cseléd, nap- számos, koldus, katona és prostituált kategóriába tartozott, a „rendes polgárok” többségét ekkor még otthon kezelték. Faragó Tamás: Miskolc népessége a XIX. század közepétől az első világháborúig. In: Miskolc története. 4/2., 1848-tól 1918-ig. Szerk. Veres László. Miskolc, 2003. 596. p.
