Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Faragó Tamás: Statisztikai adatok a lakosság 18–20. századi egészségi állapotáról. – A Borsod vármegyei katonaállítási adatok tanulságai

~\S~ a demográfiai viszonyok, mind az egészségügy, mind a népesség táplálkozása és élet­módja alapvetó'en megváltozott a 18-19. századhoz képest. írásunk alapvető' célja tehát az, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyeket a szóban forgó forráscsoport a korábbi időszakok történeti demográfiája, egészségügy-törté- nete és tágabb értelemben vett társadalomtörténete számára nyújthat. A sorozások egykorú statisztikái, illetve a személyek szerint bontott eredeti adatok segítségével ugyanis nemcsak a testmagasság, életszínvonal, táplálkozás és gazdaságfejlődés ösz- szefüggésrendszerébe láthatunk bele, hanem módunk nyílik 18. és 19. századi né­pességek egészségi állapotának részletesebb megismerésére, szerencsés esetben pe­dig újabb adatokat nyerhetünk a vándormozgalmakra vonatkozóan, és árnyaltabb képet kaphatunk a népesség szerkezetének alakulásáról is. BORSOD VÁRMEGYEI ÉS MISKOLCI ADATOK AZ ÚJONCOK 18-20. SZÁZADI EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁRÓL Vizsgálatunkat a 18. század végén, Borsod vármegyében indítjuk. A bécsi katonai vezetés a törökökkel ismét kitörni készülő háború fenyegetése miatt 1787 szeptem­berében 11.000 főnyi újonc állítását írta elő a Magyar Királyság számára, amelyet 1788 végéig még közel 50%-kal tovább növelt.4 Borsod vármegyétől 1787-ben elő­ször összesen 236 újoncot kértek, majd az igény 1788 végétől kezdve éves átlagban 336 főre emelkedett. Az újoncozás azonban igen vontatottan ment, aminek ered­ményeképp szép számú hivatali akta és összeírási adat maradt az utókorra. Az aláb­biakban elsősorban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban őrzött, 1787 és 1788 folyamán készült sorozási iratoknak az újoncok egészségügyi állapotra vonat­kozó tanulságait kíséreljük meg röviden összegezni, amelyet azután további források és adatok bevonásával próbálunk hosszabb távra vonatkozóan értelmezni. Kezdjük először a miskolci újoncok kiállításának problémájával. A városnak az 1788. évre 24 újoncot kellett kiállítania a vármegyei kontingensen belül. A kirovás teljesítése Miskolc elöljárósága 1787 őszén összesen 534 személyt vett jegyzékbe. Bár nincs részletes leírásunk arról, hogy pontosan hogyan folyt le a katonai soro­zóbizottság elé küldendők előzetes városi összeírása és szemrevételezése, az alkal­matlanságra utaló feljegyzések viszonylagos szakszerűsége, és egy-egy írásos utalás alapján fel kell tételeznünk, hogy a lista készítése során a városi chirurgus, vagy valamilyen orvosi személy jelen lehetett. Ha megnézzük az általunk logikai rendbe átcsoportosított adatokat, akkor abból mindazonáltal az derül ki, hogy az újoncál­lítás koránt sem volt olyan egyszerűen megoldható feladat a város számára, mint ahogy azt általában a katonáskodásról szóló néprajzi ihletésű kései összefoglalók és katonadalok sejtetik. Az önkormányzatnak ugyanis a 18. század utolsó évtizedeiben már szabályokkal, előírásokkal körülbástyázott módon kellett a későbbi kötelező so­rozásokhoz hasonlóan a feladatot megoldania, toborzott önkéntesekre lényegében nem számíthatott. Ráadásul II. József rendeletileg megtiltotta azt, hogy az idegen, csavargónak tekintett személyekből és a rabokból hozzák létre az újoncállományt, az állítandó fiataloknak pedig emellett már számos, a fizikai és egészségi állapot­4 A történet indulását lásd részletesebben Faragó Tamás.- Háború és népesség, 1787-1789. Borsod megye újoncállítása II. József török háborúja időszakában. (Sajtó alatt Viga Gyula emlékkönyvében.) _A 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom