Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Erdődy Gábor: Auguste de Gerando hírlapi cikkei a magyarokról a belga sajtóban, 1849 júliusában
bajuszt visel, és ugyanabban a ruhában jár. A ruházat teljes mértékben megfelel a nép erkölcsének és az éghajlatnak. A csákó formájú kalap, illetve a mélyen a homlokba lehúzott sapka határozza meg a magyar paraszt arculatát. A vasárnapi miséhez olyan dolmányt vesznek fel, amilyent a seregben a lovasság viselt. A magyar az egyik legszebb és legéletképesebb létező faj, amelynek magatartását és öltözködését messzemenően meghatározza nemzeti habitusa, ami a nőkre is maximálisan érvényes. Az arisztokraták ruházata alapvonásaiban megegyezik a parasztokéval, de csodálatosan díszítettek. Attilát, vagy ezüst- és aranyhímzéssel borított bársonyból készített hosszú dolmányt viselnek. Az öltözék nem lehet teljes a magyarok által favorizált fegyver, a törökökre jellemző görbe és drágakövekkel gazdagított kard nélkül. „Une élection en Hongrie” című politikai elemzését9 de Gerando a klasszikus vallon liberális identitást és francia orientációt képviselő Journal de Charleroi-ban jelentette meg. Emlékeztetett arra, hogy az „általános szavazati jog” 1848-ban történt bevezetését megelőzően mennyire meghatározó szerepet játszottak a vármegyei választások a magyar politika közéletben. A gyűléseken részt venni nemesi privilégiumnak számított, s a gyakorlat kísértetiesen hasonlított a spanyol „demokratikus nemesség” magatartására. Példaként részletesen elbeszélte az 1845. május 6-án lezajlott pesti tisztújítás lefolyását, utalva arra, hogy az ilyen típusú események országszerte mindig a patrióta érzelmek végletes felerősödésével, illetve az adminisztrátori rendszerrel szembeni felháborodás radikális kinyilvánításával jártak együtt. Az általa is megélt ünnepélyes rendezvényt a legapróbb részletességgel rekonstruálva számolt be a politikai megmozdulásra érkezők zászlós felvonulásáról, az adminisztrátor Prónay Albert báró és ellenzékének elszánt vezetői, Szentkirályi Móric, Nyáry Pál illetve Fáy András kiélezett, kemény eszközökben nem szűkölködő küzdelméről. Kiemelte az értelmiség erőteljes, illetve a rendfenntartó megyei huszárok nélkülözhetetlen szerepét és megragadta az alkalmat, hogy utalást tegyen a magyar nyelv különös sajátosságaira, a rímek játékára, a magyar terminusokkal kombinált latin szavak sokaságára, amelyekkel „az Ázsia sztyeppéin élő hunokat még nem foglalkoztató”10 ideákat igyekeztek megmagyarázni. A hosszú hajat és bajuszt viselő, kivétel nélkül Attilába és dolmányba öltözött nemesek részvételével lezajlott, korrupciótól áthatott, evés-ívással, verekedéssel és véres jelenetekkel tarkított 1 napos rendezvény a cikkíró szerint végül is nagyobb rendbontás nélkül lezárult. Azt követően, hogy Szentkirályi Móric alispánnak, illetve Nyáry’ Pál második alispánnak történt megválasztásával a vármegyei nemesség „rusztikus munkáját” elvégezte, másnap kis kocsik százai indultak meg a pesti úton hazafelé. Szerző különösen felhívta a figyelmet a nem-nemesek első alkalommal megtapasztalt nagy szerepére, amelynek jeleként Nyáry értelmiségi támogatással érte el kinevezését. Aláhúzta, hogy a szakmai hozzáértést elsősorban az elektorok, míg a vidéki lakosság jelentős többsége a kiváltságokat reprezentálják. Jellemzőnek nevezte azt is, hogy miközben az alkalmas- sági kérdés vitáját, az agitációt francia nyelven folytatták le, a határozatokat a nemzeti erkölcsre való tekintettel természetesen magyarul fogalmazták meg. 9 Vő: Une élection en Hongrie. = Journal de Charleroi, 1849. jói. 8. (továbbiakban: Garando, 1849c.) 2-3. p. 10 Garando, 1849c. 2. p.
