Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Dénes Iván Zoltán: A német politikai hisztéria okai és története
A német hisztéria okai számosak, s a távoli múltba nyúlnak vissza. Ám a nagy fordulópontot a hisztéria értelmezó'je a vilhelminus Németország helyzetében látta. Ez elég szokatlan volt, de Bibó István ezzel a véleményével akkor sem volt teljesen egyedül. William Brown hasonlóképpen vélekedett. Azóta pedig Thomas Nipperdeytól Dieter Langewiescheig szaktörténészek sora osztja azt a véleményt, hogy a Német Császárság gazdasági dinamizmusa politikai megrekedéssel társult. A területi fejedelemségek konzerválása és a hiperarisztokratikus társadalomszerkezet, a német fejló'dés hatalmas tehertételei megmaradtak.8 A német állampolgárok továbbra is harmad-, negyedrangú hűbéruraiknak voltak kiszolgáltatva, és nem tapasztalták meg a szabad nemzet állampolgárának felelősségét. A kalandor német külpolitika és az első világháború utáni kollektív felelősségre vonás megaláztatása pedig ezt a kiszolgáltatottságot tovább növelte. így jutottak a németek egy olyan hisztérikus lelkiállapotba, amelyben képtelenek voltak szembenézni azokkal a problémákkal, amelyeket meg kellett volna oldaniuk. Ehelyett megváltót és bűnbakot kerestek, hogy ne kelljen szembenézniük az elviselhetetlennek érzett valósággal. III. A német és a kelet-európai politikai hisztériák sora része annak a hisztériasorozatnak, amely annak a következménye volt, hogy a francia forradalom, miután megdöntötte az abszolutizmust és a születési kiváltságrendszert, nem volt képes konszolidált politikai helyzetet teremteni. Napóleon és Bismarck a politikai kalandorság, az elvtelen politizálás megtestesítői voltak, a „hivatásos forradalmár” és a „megrögzött reakciós” viszont egymás elvi tagadásai, hagyomány és haladás merev szembeállításai. Valamennyien pedig a francia forradalom kisiklásának a következményei.9 „... a reakcíonárius és a forradalmár éles és engesztelhetetlen szembenállása a francia forradalom egyik káros lélektani mellékhajtása, csupán egyszerű elrajzolása a Tradíció és a Haladás örök kettősségének.”10 Bibó István francia forradalom- és Napóleon-értelmezése Guglielmo Ferrero 1936-ban és 1940-ben megjelent könyvein, a „Kaland. Napóleon Olaszországban, 1796-1797” és az „Újjáépítés. Talleyrand Bécsben, 1814-1815” című művein alapult, amelyek értékítéleteit felhasználta „Az európai egyensúlyról és békéról”-ben, Ferrero két művét 1944-1945 telén pedig részletesen kivonatolta.11 8 William Brown: War and the Psychological Conditions of Peace. London, 1942. 143 p.; Thomas Nipper- dey: Deutsche Geschichte, 1800-1866. Burgerwelt und starker Staat. München, 1983. 838 p.; Dieter Langewiesche: Liberalismus in Deutschland. Frankfurt, 1988. 380 p. (Neue Historische Bibliothek. Edition Suhrkamp; 1286. Neue Folge; 286.); James J. Sheehan: German History, 1770-1866. Oxford, 1993. 969 p.(Oxford History of Modern Europe); Uő: German Liberalism in the Nineteenth Century. New York, 1999. 411 p.; Erdődy Gábor: A német hisztéria gyökerei: modernitás es nemzetté válás dilemmái, 1806-1914. In: Európai mintakövetés - nemzeti öncélúság. Értékvilág és identitáskeresés a 19-20. századi Magyarországon. Szerk. Dénes Iván Zoltán. Bp., 2001.93-109. p. 9 Vö. Isaiah Berlin: Az emberiség göcsörtös fája. Fejezetek az eszmék történetéből. Szerk. Henry Hardy; ford. Pap Mária. Bp., 1996. 285-325. p.; Uő: The Sense of Reality. Studies in Ideas and Their History. Ed. Henry Hardy. London, 1996. 168-193. p.; Uő: The Roots of Romanticism. Ed. by Henry Hardy. London, 1999. XVI, 171 p.; Uő: Political Ideas in the Romantic Age. Their Rise and Influence on Modern Thought. Ed. Henry Hardy. London, 2006. 292 p. 10 Bibó, 2011.266. p. 11 Bibó, 2011. 319-345. p.; MTAKK Ms 5111/18., 19.
