Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Dénes Iván Zoltán: A német politikai hisztéria okai és története
Nem alkati elmaradottság, hanem félrevezető és megrázkódtató történelmi élmények akadályozták Közép- és Kelet-Európa népeit, a németeket, a cseheket, a lengyeleket és a magyarokat abban, hogy jól megalapozott demokráciákat tudjanak kialakítani. A nyugati demokratikus nemzeteknek a békeszerzó'désekkel félelmi pszichózisaik oldásában kell segíteni őket.6 Bibó István azt az értelmezést sem fogadta el, amely szerint a fasizmus visszahatás a versailles-i békére. Annak ellenére, hogy rossznak tartotta a versailles-i békét és komoly szerepet tulajdonított neki abban, hogy a németek szembefordultak az európai normákkal. A müncheni egyezményt sem tartotta eleve érvénytelennek. Az a nemzeti önrendelkezés helyreállításának és így az európai normák érvényesítésének az alkalma lehetett volna. Am azzal, hogy a nagyhatalmak és az érintett országok egyezménye helyett csonka és diktált volt, nem lett az, s a prágai bevonulás azt mutatta, hogy a németek nem a nemzeti önrendelkezés elvét követik, hanem egyszerűen hódítanak. A Nemzetek Szövetsége viszont teljes csődöt mondott: „Nagyhatalmi koncertet az ösz- szes nagyhatalmak részvétele nélkül, az alkalmazott alapelvek világos körvonalazása nélkül és a létrehozott állapot valamiféle garantálása nélkül nem lehet csinálni. ... Üres beszéd tehát azt mondani, hogy Európa sírját az ásta meg, hogy elhagyta a Nemzetek Szövetségének és a kollektív biztonságnak a politikáját, s visszatért a hatalmi egyensúly és a nagyhatalmi koncert politikájához- Európa sírját az ásta meg, hogy húsz esztendőn keresztül úgy csinált, mintha a Nemzetek Szövetségének és a kollektív biztonságnak a politikáját csinálná, holott nem csinált semmit ... 1938-39-ben azután a Nemzetek Szövetsége, kollektív biztonság, hatalmi egyensúly és nagyhatalmak koncertje - amelyek közül bármelyik, ha következetesen, értelmesen és maradéktalanul alkalmazzák, gátat vethetett volna a káosznak - egyszerre és egy vonalban mondott csődöt.”' A fasizmus szerinte a már régóta időszerű német demokratikus forradalom kisiklása, eltorzulása és deformációja. Olyan közösségi hisztéria, amelyben a közösség energiái a közösség ügye mellett s a szabadság ügye ellenében mozgósítódnak. Ez azért lehetséges, mert a napóleoni háborúk óta a németeknek félrevezető tapasztalataik voltak saját magukról és a külvilágról, politikai cselekedeteiket a német egység hiánya, a kisállami rendszer és a hiperarisztokratikus társadalomszerkezet megbénította. Az állami egység sem a német nemzet szent római birodalmának, sem a Rajnai Szövetségnek a keretében nem valósult meg, s a németek legitim császára, a Habsburg uralkodó egyre inkább kiszorult a német államokból és a dunai monarchia megteremtésének mesterkélt és lehetetlen feladatára fecsérelte saját és alattvalói energiáját, miközben a német egységet egy provinciális dinasztia, a Hohenzollernek uralkodócsaládja nevében Bismarck látszólag megteremtette. Ö ugyanis az észak-német protestáns államokat akarta egyesíteni, de a dél-német, katolikus és alkotmányos államokat is megszerezte, kikiáltatta a német császárságot, de a látványos egyesítés ellenére a kisállami rendszer és a hiperarisztokratikus társadalomszerkezet érintetlen maradt. 6 Bibó István: Politikai hisztériák. Az utószót írta Dénes Iván Zoltán. Bp., 2011. (továbbiakban: Bibó, 2011.) 29-311. p. (Bibó István munkái; 2.) ' Az idézet: Bibó, 2011. 256., 258. p.; Idézi és értelmezi: Balog, 2004. 128-131. p.
