Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Deák Ernő: A városiasodás folyamatai a Dunántúlon, különös tekintettel Vas vármegyére, 1780–1918

V

Táblázatba foglalva a következő alapadatok mutathatók ki:

Járás

terület, km2

lakos

község

km2/falu

falunagyság

Celldömölk

585,2

40.359

39

15,00

1.034,85

Felsőőr

481,9

44.247

60

8,03

737,45

Körmend

526,3

35.240

55

9,57

640,72

Kőszeg

440,9

25.499

53

8,32

481,11

Muraszombat

537,8

48.616

114

4,72

426,45

Németújvár

435,9

33.796

51

8,55

662,66

Sárvár

536,6

38.883

45

11,92

864,06

Szentgotthárd

693,0

55.303

80

8,66

691,28

Szombathely

607,8

38.888

65

9,35

598,27

Vasvár

552,7

35.057

50

11,05

701,14

i Összesítő adatok

5.398,1

395.888

612

8,92

646,87

5. táblázat

A két város adatai: Kőszeg területe 46 km2, 7874 polgári lakossal, 549 katonai személlyel, teljes népessége 8423; Szombathely területe 30,2 km2, 29.500 polgári lakossal, 1447 katonai személlyel, teljes népessége 30.947. Ezekkel az adatokkal kiegészítve Vas vármegye egész területe 5.474,3 km2, polgári népessége 433.262, ide számítva összesen 2531 katonai személyt Vas vármegye teljes népessége 1910-ben 435.793 lélekből állt. A további kérdés mármost, hogy a középértékeket a két város lakosságával együttvéve vagy’ pedig nélküle számoljuk-e? Különösen abban a tekintetben, hogy' velük feltűnően módosulnak az adatok, ezek nem tükröznék a vidéki valóságot, ugyanakkor, ha már a városiasodás jelenségét vizsgáljuk, nem hagyható ki a két városi település sem. Kőszeg és Szombathely polgári lakosságával együttvéve az átlagos településnagyság 705,64, a katonai személyeket figyelembe véve 709,76. Mindkét adat az első középértéknek felel meg, egyelőre ehhez igazítva kell kiszűrni az ezen a nagyságrenden felüli településeket, s azok átlagából megállapítani a második középértéket, majd pedig nevesíteni az így’ számításba jövő helyeket.

A fentebbi táblázat egyébiránt világosan mutatja a földrajzi/domborzati viszonyok és a településsűrűség közötti összefüggést, azaz sík, kevésbé tagolt vidéken ritkább, ellenben a tagoltabb, dombos, hegyesebb vidéken sűrűbb a településhálózat, ezzel fordított arányban váltakoznak viszont az apróbb vagy nagyobb falvak, ami a mi esetünkben nagyon szemléltető. Ez egyben arra is figyelmeztet, hogy a településhálózatban ügyelni kell a terepre, a szűkebb vagy tágabb környezetre, vágyás nem minden átlagon felüli lakossággal rendelkező falu városias jeleknek a hordozója. Erről további együtthatók bevonásával győződhetünk meg.

A fentebbi adatok járásonként az I. középértékek alapján igazítanak el a településnagyságok rendszerében. Előre bocsátva, hogy a II. középértékek, vagyis az I.-ből kiszámított átlagos nagyság bizonyos minőségi jelenségekre irányítja a figyelmet, a következő adatokat rögzítjük: a teljes népességet számítva az egész vármegye településeinek csupán 30%-a ütötte meg az átlagon felüli mércét. Az előbbi utalás vonatkozásában a Celldömölki járásban 39 falu közül 21, másként 53,85%-a tűnt ki a kettős középérté67