Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Peter Wiesflecker: Az Aranygyapjas rend „magyar” lovagjai a 20. században. – Áttekintés –
v A középkor lovagrendjei és azok utódai a kereszteshadjáratok egyházi rendjeivel szemben meghatározott fejedelmi udvarhoz voltak kötve. Számuk nemcsak a mindenkori rendfó'nök vagy nagymester bőkezűsége révén nőtt, hanem mindenekelőtt alkalmas eszköznek bizonyultak arra, hogy a mindenkori országok nemességének legfelsőbb részeit és ezáltal a politikai szempontból befolyásos köreit, nem ritkán a tartományok uraival szemben, szorosan összekapcsolják, ugyanis a mindenkori „lovag” a rendbe való felvétellel „urával” különös hűségre kötelező viszonyba került. A barokk világában az egyes rendek tagjai azon udvari körök legelőkelőbbjei voltak, akikkel az uralkodó és az udvar magát körülvette. A 19. században azon rendek adományozása gyakorlatában is további újdonságoknak vagyunk tanúi, amelyek tagjai az udvari arisztokrácia legelitebb rétegét alkották, s amelyek az állam önmagáról alkotott elképzelését fejezték ki. Magában az osztrák Aranygyapjas rendben is észrevehető az a tendencia, hogy a régi nemességtől való eredet elvét politikai-földrajzi szempontokkal kösse össze.6 A regionális nemesség erősebb bekapcsolására, különösen a lonbardiai és velencei nemességéé az 1830-as évektől került sor. Rainer alkirálynak erre vonatkozóan azt kellett közölni a bécsi udvarral, hogy erre teljes alkalmas személyeket nem tudna megnevezni, ugyanis a régi nemesség azon képviselőinek, akiknek mértékletes erkölcsét és politikai beállítottságát igazolni tudná, nos ezek anyagi helyzete nem engedi meg, hogy olyan életmódot folytassanak, amely méltó lenne az Aranygyapjas rend lovagjaihoz.7 1876-ban a rend akkori főkancellárja kifejezetten azt tanácsolta, hogy a magyar Szent Korona országait hansúlyozottabban vegyék figyelembe a rend lovagjai további felvételénél.8 A 19. század végén I. Ferenc József császár mellett, aki az Aranygyapjas rend nagymestere volt és 1844-ben vették fel a rendbe,9 az Aranygyapjas rendnek 86 lovagja volt.10 Közülük 42-en uralkodó házak tagjai voltak, 18-an hercegek, öten uralkodók,11 a bajor hercegregens Luitpold,12 továbbá két trónkövetelő.13 További 44 lovagtagság az osztrák arisztokrácia legfelsőbb körei és néhány olyan katolikus német dinasztia között oszlik meg, akiknek kitejedt birtokai voltak az Osztrák-Magyar Monarchiában. I. Ferenc József császár 1900. április 19-én foganatosította az utolsó, 19. századi, ün6 Wiesflecker, é. n. 87. p. 7 Weher, 1971. 162. p. s A rend kancellárjának, Krausnak a Haus-, Hof- und Staatsarchiv TO. K. 43. 1876/10. tol. 88. található szakvéleményét vesd össze az Annemarie Weber által idézettekkel: Weber, 1971. 163. p. 9 A rendbe történő felvétel keltezésére és sorrendjére vonatkozó adatokat az ún. Liste Nominale közli, amely a burgundiai és a habsburg-spanyol korszak (1700-ig), valamint az osztrák adományozásokat foglalja magába 1712-ig: Liste Nominale des Chevaliers de l’Ordre Illustre de la Toison d’Or depuis son institution jusqu’ä nos jours. Revue et publiée par la chancellerie de 1’ Ordre en 2001., H. n. 2001. Valamennyi Aranygyapjas rendtag jegyzéke megtalálható 2006 novemberéig bezáróan a fent már idézett kiadványban: Das Haus Österreich und der Orden vom Goldenen Vlies, 161-197. p. (továbbiakban: Liste Nominale) I. Ferenc József császárt 1844- szeptember 8-án vették fel a rendbe. Vesd össze: Liste Nominale 933. sz. A császár 72 évig volt a rend tagja. Nála csak Habsburg Ottó tagsága volt hosszabb. 1916. november 24-én vették fel a rendbe, s maradt annak tagja 2011. július 4-én bekövetkezett haláláig. 1930-tól 2000-ig ő volt a rend nagymestere. 10 Ehhez még vesd össze: Hof- und Staatshandbuch der österreichisch-ungarischen Monarchie für 1901. Wien, 1901. 55-56. p. A kötet szerkesztését 1901. január 11-én zárták le. 11 Ezek a következők: I. Albert Szászország királya, II. Lipót belga uralkodó, I. János lichtensteini herceg és Lichtenstein hercege, továbbá I. Ottó bajor király és I. Károly Románia királya. 17 A hercegrégens 1842-től volt a rend tagja. 15 Braganza Miguel portugál trónkövetelő, továbbá Orleansi Louis Philippe (Franciaország) az Orleansi Ház feje és a francia trónkövetelők egyike. 416
