Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Varga László: Történészek a hidegháború frontján. – Állambiztonság a Kádár-korszakban
-V/'" 'x/' Mint említettük, az állambiztonsági szolgálat abból indult ki, hogy minden Magyarországgal, a térséggel foglalkozó nyugati intézmény, vagy ilyen céllal beutazó kutató hírszerző'. A III/I-2. osztálya Rajnai Sándor aláírásával 1972 végén jelentést is készített „Keletkutató intézetek az NSZK-ban” címmel. Ezt követően kiemelt figyelmet szenteltek az 1930-ban alapított müncheni Südost-Institutnak, amely azon túl, hogy foglalkoztatott néhány emigráns magyart - köztük a legismertebb Borbándi Gyula volt -, próbált kapcsolatokat teremteni, majd ápolni magyar kutatókkal. Szakértőként egy kiváló irodalomtörténész készített részletes ismertetést ekkor az intézetről a szolgálat számára. Glatz Ferenc fiatal kutató 1972-ben Humboldt ösztöndíjas volt, bár kiutazása előtt „védelmi eligazításban” részesült, hazatérése után kétszer 2 hetes müncheni tar- tozódására képtelen volt emlékezni, még arra sem, hogy az általa meglátogatott intézmény hol, és miként helyezkedik el. így nem is kívántak vele foglalkozni. Üti jelentésében Glatz ugyan beszámolt arról, hogy Münchenben felkérték lexikon-szócikkek írására, de beszervezésére a hírszerzés csak akkor tett kísérletet, amikor erről „K”, azaz postai ellenőrzés révén is tudomást szerzett. Karriert kínáltak a számára, de erre a jelölt nem tartott igényt. A rendelkezésre álló iratok szerint a magyar hírszerzés 1973-tól gyűjtött adatokat a Südost-Institutról, majd 1982 márciusában dossziét is nyitott „Tömjén” fedőnév alatt. 1988. január végén zárták le, mondván „az intézménnyel a fedőszervi [Köln] kapcsolatunk időközben megszűnt.. .”27 Az illetékes, Komáromi Tamás százados ugyanakkor konstatálta, „a dossziéban szereplők közül ellenséges személyt nem vettem nyilvántartásba”,28 azaz a kémgyanú sem az intézménnyel, sem egyetlen munkatársával szemben nem támasztható alá. Vagyis 15 évnyi feleslegesen elpazarolt energia. Közben sok, valóban beszervezett „ügynököt” állították rá a müncheni intézetre, alkalmi látogatókat, így „Szerénáit”, „Ympairt”. „Mereditht”, aki talán nem is magyar állampolgár, vagy a pécsi rádiónál „Gajdost”. Pécs egyébként a hazai németek okán eleve - kölcsönösen - kiemelt területnek számított. 1977 augusztusában említik az iratokban először a később „Borkútinak” nevezett „titkos megbízottat”, ekkor még „operatív társadalmi kapcsolatot”, a váltás oka nyilvánvalóan, írásban erősítette meg együttműködési hajlandóságát. 1978 márciusában 500 márkával megtámogatva utazott Münchenbe, látogatásáról májusban 14 oldalon keresztül számolt be, majd 1 héttel később szóban is. „Borkúti” azonban nem vált be hírszerzőként, a szervek 1980 nyarán feltételezték, hogy „dekonspirálódott”, elrendelték tehát ellenőrzésére a 3/a (telefonlehallgatás) és a 3/e (helységlehallgatás) „rendszabály” alkalmazását, amit a gyanú beigazolódását feltételezve, aztán további félévre meg is hosszabbítottak. 1981 márciusában már kémkedéssel és árulással gyanúsították „Borkútit”, akivel szemben a III/L és III/II. csoport- főnökök engedélyével „bizalmas nyomozást” rendeltek el. Erről tájékoztatták a megyei pártbizottság első titkárát is, aki szintén hozzájárult a titkos nyomozáshoz. „Borkúti” gyanút fogott, így tehát ennek eloszlatására nyugatnémet magánútját a „szervek” 200 márkával támogatták. Majd szeptember 3-án „beszámoltatták”. Erről a III/II- felvételt készített. Ezen részt vett a helyi tartótiszt Huszár Tamás, Kistamás 27 Uo. 28 Uo. 388
