Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Varga László: Történészek a hidegháború frontján. – Állambiztonság a Kádár-korszakban
Nr Nr Valójában „az állambiztonsági szervek a BM II. Főosztályának keretében, 98 százalékban változatlan állománnyal működtek tovább. Bár a kádári történetírás igyekezett úgy tenni, mintha 1956, illetve a konszolidációt jelentó' 1962 cezúrát jelentene a BM történetében, erről szó sem volt. A korábbi »törvénysértések« elkövetőit továbbra is politikai szempontok alapján, és a szükség szerint szelektálva, eltérő időben vonták felelősségre vagy tértek napirendre ügyük felett. A;: egyes karrierek vizsgálatával pedig nemcsak az állapítható meg, hogy a politikai rendőrség vezetése zömmel volt ÁVH-sok kezében maradt, hanem az is, hogy a III. Főcsoportfőnökség vezetése 1989-ig döntően olyan személyekből állt, akik karrierjüket az ÁVH-nál kezdték."5 Természetesen léteztek eltérések, akár lényeges különbségek is az AVH és az Allambiztonsági Szolgálat működése, módszerei és eszközei között. Ebben két tényező' játszott alapvető szerepet, egyrészt a forradalom meghatározóan AVH-ellenes jellege, másrészt Kádár János személyes tapasztalatai. 1990-től egyfajta állambiztonsági „játszmaként“ kapott szárnyra az a legenda, miszerint a szolgálatnak kizárólag a belső ellenséggel foglalkozó csoportfőnöksége volt az, amelynek tevékenysége összeegyeztethetetlen a demokráciával. A többi - hírszerzés, kémelhárítás, katonai elhárítás, szakszolgálat - mintegy hazafias alapon, „nemzeti kincsként” tevékenykedett, így megőrzésük a nemzet biztonságának elengedhetetlen előfeltétele. Bár ezt több szakértő egyértelműen cáfolta, mondván az állambiztonsági főcsoportfőnökség egységes, szétválaszthatatlan egészet alkotott, a legenda lényegesen megkönnyítette - egy újrakeresztelő árán - az állambiztonsági szolgálat többségének töretlen átmentését. A „hazafias szolgátok” legendája alapján nem találunk magyarázatot az állambiztonságnak a történettudomány, pontosabban annak képviselői iránt érzett mély vonzalmára sem.6 Természetesen a „belső reakcióval” foglalkozó részleg is részletekbe menően foglalkozott a történészekkel, kiemelten akár a Magyar Tudományos Akadémia (továbbiakban: MTA) Történettudományi Intézetének munkatársaival, de a korszakban egyáltalán nem általános utazási lehetőségek okán a hírszerzés érdeklődése sem maradt el ettől. Így például a nevezett intézmény megállapodott nyugatnémet partnerével, miszerint félévekre fiatal kutatóit Mainzba küldhette. Mint közismert, a történészek idejűk nagy részét levéltárakban és könyvtárakban töltik, esetenként konzultálnak kollegáikkal, hírszerzésre így nem igazán alkalmasak. Csakhogy államunk kiváló szolgálata azt feltételezte, hogy a magyar kutatókat fogadó intézmények, különösen az amerikaiak és - segédseregeik - a nyugatnémetek a Központi Hírszerző Ügynökség (ClA), vagy a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) kihelyezett tagozatának feladatait látják el. Az említett megállapodás értelmében a jelölés joga kizárólag az intézet vezetését illette meg, persze nem ilyen egyszerűen, a döntést a szolgálat - szinte - fedőszerve, 5 Tabajdi Gábor: Átmentett légió. Ötven évvel ezelőtt jött létre a kádári politikai rendőrség. = Heti Vá- lasz, 2007. május 3. http://hetivalasz.hu/itthon/atmentett-legio- 16035/?cikk_ertekel= l<$iertekeles=4/ (Megtekintve: 2012. november 28.) 6 Személyes kitérő: Ez az első eset, amikor pályám során általam megélt és átélt eseményekről történelemként számolok be. Ráadásul „hőseim” kivétel nélkül személyes ismerőseim voltak, egyetemi tanárom, kollegám, még barátom is. 382
